,,De amelyek nékem egykor

nyereségek valának,azokat a

Krisztusért kárnak itéltem.

Sőt annakokáért most is kárnak

itélek mindent az én Uram,Jézus

Krisztus ismeretének gazdagsága miatt:akiért mindent kárba veszni hagytam,

és szemétnek itélek,hogy a

Krisztust megnyerjem."Fil.3:7-8

Pál minden drága kincse

veszendőbe ment.Most igy szól:

,,Mindent kárnak itéltem"-mindent,ami nekem olyan értékes volt.A befejezett mult,amit használ azt fejezi ki ,hogy ez az itélete végleges és igy is marad.

Nem mindenki ad fel ennyi mindent megtérésekor,mint Pál.Ő egyszerüen

mindent kárnak és szemétnek itél Jézus Krisztus megismeréséhez viszo-

nyitva.Szemei megnyiltak és tudja,hogy mi mindent kapott Krisztusban,

akivel összehasonlitva,minden más értéktelen ,sőt káros.Mert a legneme-

sebb és legdrágább dolgok is kárunkra vannak,ha akadályoznak minket

Krisztus megragadásában,vagy okot szolgáltatnak arra,hogy ismét elve-

szitsük.Mindazt,ami útját állhatja annak,hogy Jézust kövessük,egyenesen

gyűlölnünk kell.(Lk.14:26) Aki a földi javakon elakad,nem tudja birtokába

venni a legfőbb jót.Aki arra törekszik,hogy emberek értékeljék,azt Isten

nem fogja értékelni.Aki testi örömöknek hódol,nem talál lelki örömöt.

Senki nem lett még szegényebb azzal,ha az Úrért mindattól távol tartja

magát,ami Ővele nem egyeztethető össze,sőt igy lesz az ember valóság-

ban gazdag.Krisztusban,minden magasabb és igazibb értelmet nyer.

(Fil.3:9-10) Nincs az a földi származás vagy előjog,ami ehhez volna fogha-

tó.Tagjai leszünk Isten népének,mely fölötte áll minden nemzetnek.Olyan

kegyelmi ajándékokat kapunk,melyek minden természeti adottságot fölül-

mulnak.Olyan öröm jut birtokunkba,melyhez képest minden földi öröm és

jó,értéktelen semmi.Az új élet célkitűzése toronymagasban lesz minden

földi célkitűzés felett.Isten Lelke olyan buzgóságot ébreszt bennünk,

melynek forrása többé nem a becsvágy,hanem az Isten iránti szeretet.

Új képzettségünk és tudásunk,túlszárnyal majd minden földi ismeretet.

1Jn.2:20.,mert Isten Lelke vezet bennünket Isten titkaiba,és érteti meg

velünk az Ő útjait.Helyes ön- és istenismeretünk lesz.Előzőleg az ember

csak önmagát imádja,és Istent nem becsüli.Szegényes kis önigazságunk

helyét,isteni megigazulás váltja fel,mely Istennek tetsző és Őt szolgálja.

Róm.5:1.(Carl Eichhorn ,,Isten mühelyében")