Anthony de Mello jezsuita atya sok országban tanult és tanított, főleg Spanyolország és az Egyesült Államok maradandóbb állomáshelyek.

Indiában lelkiségi központot nyitott.

Írásaival nem keresztény dogmákat akart terjeszteni, hanem más vallásúakat, agnosztikusokat, ateistákat akarta segíteni lelki fejlődésükben.

Sokan azonban félreértették, illetve félremagyarázták gondolatait. Éppen ezért nagy gondot fordított arra, hogy mindig egyházi jóváhagyással jelentesse meg műveit.

Idézetek:

"Amikor imádkozunk, Isten a szívünket nézi, nem a szövegeinket."

"A lelkiség nem annak a tudása, hogy mit akarsz, hanem annak a megértése, hogy mire nincs szükséged."

"Mindkettő - amitől menekülsz, és ami után vágyódsz - benned van."

"A bölcsesség valójában nem valamilyen állomás, ahová megérkezel, hanem az, ahogyan utazol. Ha túl gyorsan utazol, nem látod a tájat."

"A dühöngő kos képes egy falat is ledönteni, de még egy rést sem tud helyrehozni."

,,Ha szeretsz, más szemmel nézel a világra; nagylelkű leszel, megbocsátó, jószívű, pedig esetleg korábban kemény és rideg voltál. Az emberek óhatatlanul is hasonlóan viselkednek veled, s hamarosan abban a szeretetteljes világban élsz, amit te magad teremtettél.

Vagy gondolj azokra az időkre, amikor rossz volt a kedved, ingerlékeny, aljas, gyanakvó voltál és talán még üldözési mániában is szenvedtél. Hamarosan azt vetted észre, hogy mindenki negatívan áll hozzád, s te pedig a gondolataid és érzelmeid által teremtett ellenséges világban élsz.

Hogyan tudnál boldog, szeretetteljes és békés világot teremteni? Úgy, hogy megtanulod azt az egyszerű, gyönyörű, de fájdalmas művészetet, amit látásnak hívunk.

Így kell csinálni: minden alkalommal, mikor dühös és ingerült vagy valakire akivel találkozol, az nem a másik ember, hanem saját magad. Nem azt kell megkérdezned, hogy ,,Mi a baja ennek az embernek?", hanem azt, hogy ,,Mit mond ez az ingerültség saját magamról?". Tedd is ezt meg most azonnal. Gondolj valakire, aki általában felingerel téged, s mondd ezt a fájdalmas, de felszabadító mondatot magadnak:

Ingerültségemnek az oka nem ez az ember, hanem én saját magam.

Miután ezt kimondtad, láss hozzá és keresd meg, hogy mivel okozod ezt az ingerültséget. Az első dolog az az, hogy gondolj arra a nagyon is reális lehetőségre, hogy ennek a személynek a hibái, vagy az úgynevezett hibái, benned is megvannak. Csakhogy te jól elnyomtad ezeket a hibákat, s ezért öntudatlanul kivetíted a másikra.

Általában ez majdnem minden esetben így van, de jóformán senki sem veszi észre.

Keresd tehát ennek az embernek a hibáit a saját szívedben és a tudatalattidban, és a bosszankodásod majd átalakul hálává, mert a viselkedése önmagad felfedezéséhez vezetett.

De van itt még valami más is, amit érdemes megvizsgálni: nem lehetséges, hogy azért vagy bosszús, mert amit ez a személy mond vagy tesz, az rámutat valami olyasmire, amit te nem akarsz meglátni?

Gondolj csak arra, mennyire ingerültek leszünk a misztikus vagy a próféta láttán, aki ugyan egyáltalán nem tűnik misztikusnak vagy prófétának, de a létük vagy szavaik mégis kihívást jelentenek számunkra.

De még más is világos lesz itt: azért vagy ingerült erre az emberre, mert nem felet meg azoknak az elvárásoknak, amelyeket beléd programoztak. Lehet, hogy jogosan követelheted, hogy feleljen meg a programozottságodnak, ha az illető például durva, vagy igazságtalan, de azért gondold csak meg! Ha meg akarod változtatni ezt a személyt, ha szeretnéd, hogy abbahagyja ezt a viselkedést, nem lenne-e sokkal hatékonyabb, ha nem lennél ingerült?

Az ingerültség csak elhomályosítja látásod, cselekedetednek pedig kisebb lesz a hatékonysága.

Mindenki tudja, ha egy sportoló vagy bokszoló elveszíti önuralmát, nem tudja már összehangolni a mozgását sem.

A legtöbb estben azonban nincs jogod azt követelni, hogy a másik feleljen meg elvárásaidnak; mert ha valaki más lenne a helyedben, az egyáltalán nem lenne bosszús.

És te sem szereted, ha elvárásoknak kell megfelelned, ahelyett, hogy önmagad lehetnél.

Csak gondolkodj el ezeken az igazságokon, és bosszúságod el fog szállni. Milyen butaság a részedről azt követelni, hogy a másik olyan normák és szabályok szerint éljen, amelyeket a szüleid ültettek beléd!

És az utolsó igazság, amit meg kell fontolnod: a hátterét, az élettörténetét és a tudattalanságát is figyelembe véve, ez az ember nem is viselkedhet másképp, mint ahogy viselkedik.

Olyan jól megfogalmazták: ha mindent értenénk, mindent megbocsátanánk. ha igazán megértenéd ezt az embert, akkor nyomoréknak látnád és nem elítélendőnek, ingerültséged pedig azonnal megszűnne.

Akkor hamarosan azt vennéd észre, hogy szeretettel fordulsz hozzá, és ő is szeretettel viszonozza a közeledésedet. S abban a szeretetteljes világban találnád magad, amit te saját magad teremtettél.''