"Akkor jelent meg a róka.
– Jó napot! – mondta a róka.
– Jó napot! – felelte udvariasan a kis herceg. Megfordult, de nem látott senkit.
– Itt vagyok az almafa alatt – mondta a hang.
– Ki vagy? – kérdezte a kis herceg. – csinosnak csinos vagy…
Én vagyok a róka – mondta a róka.
– Gyere, játsszál velem – javasolta a kis herceg. –
Olyan szomorú vagyok…
– Nem játszhatom veled – mondta a róka.
– Nem vagyok megszelídítve.
– Ó, bocsánat! – mondta a kis herceg. Némi tűnődés után azonban hozzátette: – Mit jelent az, hogy „megszelídíteni”?
A kis
herceg földi életének talán legfontosabb időszaka a rókával töltött idő.
A róka megérteti vele, hogy mi a barátság.
Például, hogy lehet ezer meg
ezer ugyanolyan rózsa, mint az övé, mégsem hasonlíthatnak a sajátjára,
mert nem fontosak a számára.
A saját rózsájával egy láthatatlan kötelék
köti össze őket, ez az, ami miatt a több ezer másik rózsa nem hasonlít
az övéhez.
S amikor a kis herceg újra elmegy a rózsakerthez, rájön, hogy
valóban, egyik rózsa sem olyan, mint az ő rózsája. Szépek, de üresek.
Valaki azért lesz fontos a számunkra, mert időt vesztegetünk rá. Amíg
nem ismersz meg és nem szelídítesz meg valakit, addig éppen olyan, mint a
többi száz meg száz másik társa.
De ha a barátoddá teszed, akkor már ő
lesz az egyetlen. Most már a róka is a kis herceg barátja, mert
megszelídítette.
S megtanította a legfontosabb dologra: az igazán fontos
dolgokat csak a szívünkkel látjuk, úgy, ahogy a szemünkkel képtelenek
vagyunk rá. :
Kommentáld!