Az erdőt, a rétet

vastag hó takarja.

Hótól elnehezült

a fák ága-karja.

Kis fenyőfa áll

az erdő közepében,

üde-zöld ruháját,

hó fedi el szépen.

Vidám beszélgetés

töri meg a csendet,

két fiú jár erre,

fenyőfát keresnek.

Mosolygó szemükben,

reményteli álom:

- Karácsonyi fámat,

itt majd megtalálom.

S ahogy körbenéznek,

szemük is felcsillan:

Ilyen szép kis fenyőt

láttam álmaimban.

Óvatos a fűrész,

hogy ne nagyon fájjon:

Ez a legszebb fácska,

ezen a világon!

Lazán körbe kötik,

egy vékony kötéllel,

s elindulnak haza,

dacolva a széllel.

Nemsoká elérik,

a szülői házat,

a házuk tetején,

a kémény pipázgat.

Ablak üvegén a

nyíló jégvirágok,

takarják a kinti,

hideg, zord világot.

Nyílik már az ajtó,

s a fenyő is végre,

odakerülhet az

ünnepi helyére.

Háromlábú “cipő”

kerül a lábára,

betlehemi csillag,

középső ágára.

De még várnia kell,

a féldíszítésre,

A család most készül,

ünnepi ebédre.

Szépen megterítve

az ünnepi asztal,

fehér terítővel,

megkímélt damaszttal.

Evőeszközök is

fényesen ragyognak,

visszaverve fényét

napnak, csillagoknak.

A “férfiak” hárman,

az asztalnál ülnek,

régi karácsonyok

képébe merülnek.

Két fiú hallgatja,

amit apjuk mesél,

- az a szép történet,

mit az ember megél.

Amott a kis zugban,

kemence tövében,

összegömbölyödött

cirmos alszik éppen.

Nem zavarja álmát,

a beszélő ember,

éjszaka vadászott,

s most jött haza, reggel.

Konyhaajtó nyílik,

anya, s lánya tálal,

megtelik a szoba

az étel illatával.

Vígan falatoznak,

jól esik az étel,

Ízes minden falat,

egyik sem kivétel.

Ebéd koronája

diós, mákos bejgli,

a karácsonyt ezzel

illik ünnepelni.

Jóllakott mindenki,

az asztalt leszedik.

Fenyőfa díszeit

most előkeresik.

Csillagszórók, gyertyák,

színes papírláncok

fénylő üveggömbök,

- kisbolygóknak látszók,

angyalhaj, jégcsapok

és girland füzérek

pár papírdobozban,

pihennek, megférnek.

Sorban előjönnek,

“felszállnak” a fára.

Boldog hangulat ül,

az egész családra.

Miközben a díszek

helyükre kerülnek

a család tagjai

énekbe merülnek.

Mennyből jön az angyal,

szívből szól a nóta,

így csinálják mindig,

ki tudja mióta.

Új dalba kezdenek,

ha lejárt a régi.

Cica is nyújtózik,

álmos szemmel nézi.

Leugrik a földre,

a fenyőhöz sétál,

szaglászik az orra,

sok kis bajsza szétáll.

Szemmagasságában

egy kristálygömb csillog.

Benne tükörképe

macskaszeme villog.

Odalép a gömbhöz

fejét félre hajtja,

mancsával a mását

pofozni akarja.

Ám az nem ijed meg

és nem ugrik félre,

hintázik a cicánk

nagy-nagy örömére.

Kész a karácsonyfa

- gyönyörű a fájuk!

Mind magukra öltik

ünnepi ruhájuk.

Az apuka ekkor

szól a gyerekeknek,

most egy órácskára,

szánkózni mehetnek.

A fiúk titokban

hócsatára várnak,

hósáncot emelnek,

bástyaként hóvárnak.

Hógolyókat gyúrnak,

kezük melegével,

s nem törődnek a hó,

fagyasztó levével.

Az apa a lányát,

szánkón húzza éppen,

ám egy hó golyóbis,

eltalálja, képen.

Körülnéz, hogy lássa

kiküldte a havat?

Válasz hógolyója,

majd győzelmet arat.

A szánkó is megállt,

a kislány leugrik.

- Megdobták az aput!

Többé Ő sem nyugszik.

Gyúrja hólabdáját,

mint reggel a bejglit,

megbánják a fiúk,

hogyha felingerlik.

Kemény hócsatában,

nem veszít és nem nyer,

hideg ellenére

kimelegszik az ember.

Véget ér a játék,

mert letelt az óra,

melegségre vágynak,

s nem a hideg hóra.

Elérik a házat

és ahogy belépnek,

a szemüket vonzzák

táncos gyertyafények,

karácsonyfa ágán

sorra meggyulladtak,

és a fa tövében

ajándékok vannak.

- Itt járt a Jézuska!

a három gyerek ámul.

Hát az anyu hol van?

Most jön a konyhából.

Ő is csodálkozik,

Ő sem vette észre,

hogy a sok ajándék,

hogy került helyére.

Apa anya egymást

átölelve nézik,

ahogy bontogatják

vidám csemetéik.

Gyermeki szemekben

az ünnep varázsa,

boldogságra lobbant

fényes tűz parázsa.

Sorra kibontódik

az ajándék sora,

mesekönyv, egy baba

na és két korcsolya.

Sapka, sál és kesztyű,

ami éppen kellett,

örömet okoz a

társasjáték mellett.

Mégis a kedvencük

most a társasjáték,

közös élményeket

adó szép ajándék.

Asztalhoz is ülnek,

nem lehet már várni,

győz a kíváncsiság,

hát ki kell próbálni.

Elindult a játék,

fut a dobó kocka,

egyik bábu ellép,

a másik kipofozza.

De ki lesz a győztes,

ki nevet a végén?

Amíg célba érnek,

nem tudhatom még én.

Arcukon izgalom,

néha felnevetnek,

őszintén örülnek,

őszintén szeretnek.

Ölelik a győztest,

vállát veregetik

és a játékot most

elölről kezdhetik.

Így telik az idő,

így szállnak a percek,

szemük elnehezül,

a játszó gyerekeknek.

A kinti világból

eltűntek a fények,

a rádióból szól egy

karácsonyi ének.

Lefeküdni készül,

a család minden tagja,

minden gyerek ágyban

a mesét hallgatja.

Szemük lecsukódik,

szájuk szegletében

apró mosoly bujkál,

elalusznak szépen.

Éljenek vidáman,

álmodjanak szépet

így lehet majd teljes

nekik is az élet.

S ne csak karácsonykor

legyen náluk vendég,

szeretet, boldogság,

s milliónyi emlék.

Bár így teljesülne

minden nap az álmunk,

s csupa szeretetben

élne a családunk.

Sokkal többet ér ez

mint egy drága játék.

A szerető család

a legnagyobb ajándék!