Kiálts teli torokból, nem kíméld magad... Talán ilyen az a böjt, ami nekem tetszik?... Ha eltávolítod körödből az ujjal mutogatást és a gonosz beszédet, ha odaadod az éhezőnek kenyered, akkor felragyog világosságod a sötétségben" (És 58:1. 5. 9-10.)

A böjtről mi protestánsok könnyen azt gondoljuk, hogy nem a mi ügyünk, katolikus szokás, pedig az egész Bibliában megtalálható, hogy időnként Isten népe különleges önmegtartóztatásban élt azért, hogy készebbé váljon Isten befogadására. Segít, hogy ne süppedjünk e világ tárgyai közé túlságosan. Persze, hogy szükség van a pénzre, az ételre, a munkavégzésre vagy szórakozásra szánt dolgokra, de csak, mint eszközre. Ha nem vonjuk meg őket soha magunktól, fölénk nőnek, hatalmasságok lesznek.

Sokszor átéljük, amikor önként nem tudunk letenni dolgokat, hogy Isten elveszi tőlünk. Ilyen veszteségekkor általában mindenki érzi, hogy földöntúli hatalommal van dolga. Van, aki káromkodva, van, aki hálát adva hívja Istent ilyenkor.

Akárhogyan is, rájövünk előbb-utóbb, testi-lelki valónkban törékenyek és hiányosak vagyunk. A böjtben önként tesszük meg azt, amit az élet amúgy is tesz, hogy elvesz tőlünk. Itt az önkéntes és szabad döntésnek nagy szerepe van. Nem valami guru hatása alatt félőrületben, talán a fény gyermekeként gyilkoljuk magunkat. Nem életellenes módon az emberi test szabályai alól felszabadulva böjtölünk. Nagyon is szabadon mondunk le olyan dolgokról, amit sok embertől akaratukon kívül megvonnak.

Pontosan Istentől kapott szabadságunk újratalálásáért van mindez, és nem valami természetfölötti attrakció kedvéért. Ezért van az, hogy az igaz böjtben az ember a nélkülöző felé fordul. Így találja meg teste és lelke egyensúlyát, és a maga helyét ebben a világban. Az a hivatásod, hogy adj.

Azért állított Isten ebbe a világba, hogy talpra állíts másokat. Azért oldozott fel, hogy bilincseket oldj. Azért táplál, hogy éltess másokat. Azért szól egyértelműen, hogy Te is egyenesen beszélj.

Adja Isten, hogy így rendeződjön belső valónk ebben a böjtben. Legtöbb bajunk fő oka, hogy befelé, magunkra, önös létezésünkre figyelünk csak. Isten a böjttel belehelyez a Teremtett világba, ebbe a gyönyörű, de esendő világba, amely a bölcsőnk, és amelyre nagyon vigyáznunk kell. (Fekete Ágnes)

 A nap gondolata:

A Bibliában való hitnek legnagyobb akadálya a bűnös életmód. (Spurgeon)