Hetente egyszer önkéntesként kórházi kezelésekre szállítok mozgáskorlátozott betegeket. Általában ez kellemes és kielégítő munka, ami lehetőséget nyújt számomra, hogy találkozzak és beszélgessek sokféle élethelyzetből jövő emberrel. Néha elég megerőltető a feladat.
Az egyik ember tolószékes. Elviszem a kórházba, végigtolom a kb. 200 méteres folyosón, lifttel felviszem a 6. emeleti dialízis kezelésre. Négy órával később visszatérek, és ezt az utat újra megteszem vele otthonáig.
Bármily különös, élvezem ezt a megbízatást. Ennek egyik oka az, hogy 10 évvel ezelőtt megmenekültem egy hasonló állapotból, amikor a veséim felmondták a szolgálatot. Nem kell hetente három-négy alkalommal dialízisre járnom, mert az én csodálatos lányom felajánlotta nekem az egyik veséjét.
Most biztosan tudom, hogy Jézus mit vár azoktól, akik nagy áldásokat nyertek, és e szerint is élek. Szabad vagyok, egészségem, szerető családom van, nem éhezem, és fedél van a fejem felett. Hálából és örömmel szolgálok másoknak.
Imádság: : Kegyelmes Istenünk, hadd legyünk mindig tudatában a tőled kapott áldásoknak, és készek arra, hogy megosszuk ezeket másokkal. Ámen.
Azért adhatunk másoknak, mert Isten előbb adott nekünk.
Charles Levy (Ontario, Kanada)
Az Istennek pedig van hatalma arra, hogy minden kegyelmét kiárassza rátok, hogy mindenütt mindenkor minden szükségessel rendelkezzetek, és bőségben éljetek minden jó cselekedetre. (2Kor 9,8)
Kommentáld!