Mert a nekünk adatott kegyelem szerint különböző ajándékaink vannak, eszerint szolgálunk is. (Róm 12,6)
Miután két éven belül két gyerekem született, nehézséget jelent elmenni a gyülekezetbe.
Két ilyen kicsit felelőtlenségnek tartok ott hagyni a gyerekmegőrzőben, ahol ki vannak téve a kórokozóknak.
Azelőtt a gyerekmunkás csoport tagja voltam a gyülekezetben, ahol nap mint nap használni tudtam tanítói adományomat.
Keseregtem is szolgálatom elveszítése miatt. De kárpótlást ad, hogy saját gyermekeimmel időt tölthetek, és a hitre nevelhetem őket.
Aztán egy nap felhívott egy barátnőm, aki szintén otthon van a gyerekeivel - és sírva mondta, hogy mennyire elborítja a sok gond, és magányos.
Mondtam, hogy rögtön átmegyek hozzá, és viszem a két kicsit is, hogy játsszanak az övéivel.
Egész délelőtt beszélgettünk hasonló küzdelmeinkről, és úgy tűnt, felüdült egy kicsit.
Később eszembe jutott egy másik gyerekkori barátnőm. Hat gyerek anyukája, nincs autója, teljesen egyedül van, a családjából sem áll mellette senki.
Bár állandóan úgy érzem, hogy kevés vagyok az ő szükségeihez képest, kezdek látni egyre több lehetőséget, hogyan tudnék segíteni.
Ezeken a kapcsolatokon keresztül tanulgatom, hogy barátnak lenni erővel és kihívásokkal teli szolgálat is lehet.
Imádság: Urunk, segíts nekünk, hogy meglássuk az elkészített helyzeteket. Mutasd meg, hogyan tudunk szolgálni! Ámen.
Istent bárhol tudjuk szolgálni.
Renee Lannan (Pennsylvania, USA)
IMÁDKOZZUNK A SOK GONDDAL KÜZDŐ FIATAL SZÜLŐKÉRT!
Kommentáld!