Szeretettel köszöntelek keresztény közösségünk honlapján!
http://erdelyikeresztyenek.network.hu Csatlakozz te is a közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Erdélyi keresztények-HATÁROK NÉLKÜL vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek keresztény közösségünk honlapján!
http://erdelyikeresztyenek.network.hu Csatlakozz te is a közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Erdélyi keresztények-HATÁROK NÉLKÜL vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek keresztény közösségünk honlapján!
http://erdelyikeresztyenek.network.hu Csatlakozz te is a közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Erdélyi keresztények-HATÁROK NÉLKÜL vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek keresztény közösségünk honlapján!
http://erdelyikeresztyenek.network.hu Csatlakozz te is a közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Erdélyi keresztények-HATÁROK NÉLKÜL vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
A megtört, idős asszony már felkelt kora reggel, mint minden vasárnap, amikor unokája látogatta meg.
Kendője eltakarta keskeny arcát, amire a hosszú évek keserű nyomai mélységes barázdát róttak.
Sokat dolgozott életében. Nevelte az unokákat, köztük azt is, akit most annyira várt.
Ez az unoka volt a legkedvesebb számára. Ő volt az a beteges, törékeny kislány, akit éjjelenként orvoshoz kellett vinni, s kinek a szeretete tartotta még életben.
Elmúlt már kilencvenhét éves, mégis megirigyelhette volna bárki, emlékező képességét és élni akarását.
Sokszor ránézett az óramutatóra, hátha jobban telik az idő, de azon csak vánszorogtak a percek.
Sóhajtott egy nagyot, és érezte szívében azt a nyilalló fájdalmat, mitől szabálytalanná vált néha a dobbanás. Túlságosan fáradt volt már, de élni akart még.
Végtelenül szerette azt a gyermeket, akinek esténként számtalan mesét mondott, beleszőve az élet megmagyarázhatatlan dolgait, amik néha fájdalmasak is tudtak lenni.
A sarokban hunyászkodó csendet az ajtó nyikorgása törte meg. Belépett rajta a mosolygó unoka, aki imádta meglátogatni, drága nagymamáját.
Istent, mindig arra kérte, hosszú életet adjon neki, hogy valamelyest megtudja
köszönni azt a sok-sok szeretetet amit a nagyitól kapott.
-Mama, hát itt vagyunk-szólt az unoka. Keze a ráncos kézhez ért és csókokkal borította azt.
Ez a kéz volt az, ami oly sokszor simogatta göndör fürtű haját és végtelen gyengédséggel óvta minden veszéllyel szemben.
Ezt a kezet nem engedhetem el soha, gondolta az unoka.
Nélküle mit sem ér az életem. Van családom, vannak gyermekeim, de angyalom, csak egy, és ilyen angyalt nem lehet találni úton- útfélen.
Talán csak egyszer adódik meg az ember életében, hogy megajándékozza vele a sors...
-Nagyi, én nagyon szeretlek, ugye tudod?
Köszönöm Istennek, hogy nekem adott téged és ily sokáig itt lehetsz velem- mondta az unoka
-Én, is köszönöm, hogy ilyen unokát kaphattam tőle-
rebegte könnyes szemekkel a nagymama.
- Igen mama, Isten mindkettőnket szeret, mert jók vagyunk hozzá és aki jó hozzá, azt megjutalmazza szeretetével.
A két arc egymáshoz simult és a legördülő könnycseppek egymás útját keresztezték mindaddig, míg szét nem váltak a legörbülő ajkakon, ahol némán tisztelegtek a kitárulkozó szeretet előtt.
Nincs megfelelő szó arra az érzésre, ami ott vibrált a két ember között. Egy láthatatlan fonál volt az, ami összekötötte őket és nem engedte el az egymásba fonódott kezeket, mert azok egybetartoztak, s mit csak egyetlen dolog választhatott el, a halál, a halál, akinek nincs szíve, mert ha lenne, örök életre bírná azt a -kéz a kézben- mozdulatot...
Próza-fotó:Kun Magdolna
Szeretett nagymamámra emlékezve, aki a világ legcsodálatosabb nagymamája volt.
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kapcsolódó hírek:
Fekete István : MONDD KISFIAM
1886. 09. 11.Megszületett Molnár Mária református diakonissza, misszionárius. Emlékezzünk, életének állomásait felidézve .
1467. 10. 27.Megszületett Erasmus, nagy hatású németalföldi humanista tudós, Ágoston-rendi szerzetes, filozófus és teológus.
Az aradi vértanúk búcsúlevelei