A jellemfejlesztés és a jellemtan az emberi élet
legnagyobb feladata és tanulmánya.A kedvező
tulajdonságok kialakulásával azonban veszélyek
is járhatnak,ha nem Istenre figyelünk.Ha például
valaki önmaga erejéből,Isten Igéje nélkül
törekszik arra,hogy takarékos,jól beosztó ember legyen,elérheti ezt jellemében,de fennáll a
veszély,hogy a takarékosság szűkkeblüséget,
kicsinyeskedést von maga után,mig az ugyanerre a jellemvonásra isteni erővel elérő ember egyúttal bőkezü is lesz.
Emberi erővel a szelidség határozatlansággal,isteni erővel viszont éppen
határozottsággal jár együtt.Ellen G.White az Isten segitségével csiszolt
jellemet ,,arányos jellem"- nek nevezte,és Jézus esetében igy irta le:
,,Krisztus a saját életében megvalósitotta isteni tanitásait.Buzgósága so-
sem tette szenvedélyessé.Állhatatos volt de nem csökönyös,jótékony de nem gyenge,gyengéd és együttérző de érzelgősség nélkül.Valóban társas
lény volt.Egyúttal helyesen tartózkodó ,nem adott alkalmat illetlen bizalmaskodásra.Mértékletessége sosem vezette vakbuzgóságra vagy
szigorúságra:nem szabta magát e világhoz,de nem volt közömbös a
legegyszerűbb ember szükségletei iránt sem.Éberen figyelt mindenki
szükségleteire."
Aki Istent a Bibliából ismeri meg,ilyen jellemü emberré kell válnia.Isten
ezért adta Igéjét - a prófécia szót,és magát Jézust is.Jézus Krisztus
többször is figyelmeztetett rá,mi a valódi isteni szeretet:,,Szeretetet
kivánok és nem áldozatot!"(Mt.9:13.,12:17.)
Kommentáld!