AZ ÉLET
Az élet olyan, mint egy séta az erdőben.
Ösvényen jársz, fákat hagysz magad mögött. Ez az út, melyen végighaladtál: a Te múltad.
Erre néha visszanézel
és elgondolkodsz vajon a jó ösvényt választottad-e. Az elhagyott fák és
bokrok azokat az embereket jelképezi, akikkel eddigi utad során
megismerkedtél. Néha letépsz pár szál virágot, magaddal viszed őket,
végigkísérik utad: ők a Te szeretteid.
Haladsz előre, látod az
út végét, célod beteljesedését, de mi lesz veled, ha az elkanyarodik és
már csak egy pár métert ismersz belőle? Ne aggódj! Az út folytatódik,
ott van, csak várnod kell, míg meglátod. Ehhez viszont le kell győznöd
félelmed, amit az ismeretlenség, idegen környezet miatt érzel és
haladnod, lépned kell tovább! És addig is: képzeld el, találgass milyen
lehet a folytatás és így nem érhetnek meglepetések.
Utad során beesteledik.
Sötétség borul az erdőre. Mi lesz veled most? Az orrodig se látsz el,
az előtted álló utat -a célt -nem ismered, félő hogy elbuksz és megütöd
magad. De ne torpanj meg! Miként szemed megszokja a sötétséget, már
tudni fogod, merre haladj!
▼
Ha pedig
útkereszteződéshez érnél: ne habozz! Válassz egyet bátran, hisz egyedül
neked kell döntened! Ez a Te utad! És ha már egyszer döntöttél, ne nézz
vissza, ne bánj meg semmit, hanem próbáld meg azt az utat szeretni,
szebbé tenni, amit TE MAGAD választottál
Kommentáld!