Nagy az ÚR, méltó, hogy dicsérjék Istenünk városában, szent hegyén. (Zsoltárok 48:2)
Izrael népe az egyiptomi szabadulás idején tapasztalta meg a legelőször nemzeti szinten, mint nép, az Isten nagyságát. Kinyújtott karral hozott ki onnan az Úr, ismételgetik a későbbi zsoltárírók. Isten hatalmát tapasztalták meg és adott számukra reménységet az, hogy ha ez az Isten velük van, akkor a jövőjüket biztosítva érezhetik.
Ez az isteni hatalom óvta őket a pusztai vándorlás 40 éve alatt, amikor tápláltatást, vezetést kapott a nép, amikor Isten felhőoszlopban és tűzoszlopban előttük járt.
Távol tartotta ellenségeiket és különösen az ígéret földjére bevonulva járt előttük hatalmas erővel. Egy kicsiny, parányi nép, mely nem lehetett büszke harci erejére, a történelem egy adott pontján megtapasztalta, mit jelent, ha az Isten megy velük.
Mózes meg is mondta az Úrnak: Ha orcád nem jön velünk, akkor ne is vigyél tovább bennünket.
Egészen egyszerűen nem látta értelmét annak az útnak, a honfoglalásnak, a letelepedésnek, vagy bárminek, mert egy hatalmas Isten hiányában nincs jövője ennek a népnek. (Berencsi Balázs)
A nap gondolata:
Azt tudni, amit Isten akar, az egyetlen tudomány. (Pascal)
Kommentáld!