Az
idős ács egy szép napon úgy döntött, ideje nyugdíjba vonulni.
Főnökének
elmondta, hogy bár hiányozni fog a kereset, amit a munkájáért kapott,
mégis otthagyja a házépítést, mert többre értékeli a szabadidőt, amit az
évtizedek során szép nagyra nőtt családjával tölthet.
- Valahogy majd csak elleszek; mondta.
A főnök nagyon sajnálta, hogy elveszíti legjobb ácsmesterét, s arra kérte őt, hogy utoljára segítsen felépíteni neki még egy házat.
Az
ácsmester ráállt, de nem telt el sok idő, és máris látni lehetett, hogy
az utolsó házába a szívét már nem tette bele. Az elvégzett munka hanyag
volt, a felhasznált anyagok minősége silány. Szomorú befejezése volt ez
egy egyébként kiváló és elkötelezett ácsmester szakmai életének.
A ház átadására megjelent a főnök is, aki magával hozta a ház kulcsait, s azokat átadta az ácsmesternek.
- Ez a Te házad - mondta. - Ezt én adom ajándékba.
Az ácsmester meg volt döbbenve. Milyen kár... Ha tudta volna, hogy a saját házát építi, egészen másképp dolgozott volna.
Így
van ez mindnyájunkkal. Építgetjük életünket nap-nap után, de sokszor
nem éppen a lehető legjobbat adjuk magunkból. És aztán jön a
hidegzuhany, amikor rádöbbenünk, hogy nekünk kell majd laknunk abban a
házban, amit magunknak építettünk. Ha újra kezdhetnénk, egészen más
életet építenénk.
Tehát nincs visszaút.
Te
is építőmester vagy. Te is nap, mint nap kalapácsot fogsz kezedbe, hogy
szöget verj be a falba, léceket illesztesz egymáshoz, falakat húzol
fel.
Egyszer
valaki úgy fogalmazott, hogy: "az élet egy csináld magad vállalkozás".
Ahogy ma állsz a dolgokhoz, és ahogy ma döntesz, az szabja meg, hogy
holnap hogyan élsz majd.
Építkezz okosan.
Ne feledd:
Úgy szeress, mintha senki nem bántott volna meg!
Úgy dolgozz, mintha nem lenne szükséged a pénzre!
Úgy táncolj, mintha senki sem figyelne!
Kommentáld!