Az igaz barátságról!

János és Józsi gyermekkoruktól kezdve jó barátok voltak. A háborúban is együtt kellett bevonulniuk. A harctéren is együtt voltak. Egy csendes vasárnap délután épp a lövészárokban pihentek, szunyókáltak. Józsi egy tompa puffanásra ébredt fel. Körülnézett,mi történt, s észrevette, hogy alvó barátja feje mellé esett egy kézigránát. Tudta, hogy bármely pillanatban felrobbanhat. Odaugrott, felkapta, hogy jó messzire elhajítsa. De abban a pillanatban a kézigránát felrobbant a kezében. A robbanás Jánost is

felriasztotta, és látta, hogy a barátja a földön fekszik, s csonka karjából ömlik a vér. Gyorsan elővette sebkötöző csomagját és elsősegélyben részesítette barátját. A kórházban tudta meg János, hogy valójában mi történt. Barátja az életét mentette meg.
Nem is tudta, hogyan köszönje meg Józsinak, amit érte tett. Ő azonban csak annyit válaszolt: "János, a barátom vagy, örülök, hogy megmenthettem az életedet!"

Józsit leszerelték és a kórházból hazaküldték. János néhány nap múlva hadifogságba esett. Amikor évek múlva kiszabadult a hadifogságból és haza mehetett, első útja Józsihoz, régi barátjához vezetett. Amikor meglátta barátja csonka kezét, ezt mondta:
"Köszönöm, Józsi, amit értem tettél!" Józsi pedig ezt válaszolta: "A barátom vagy, örülök, hogy megmenthettem az életedet. Ma is ugyanezt tenném!"
Azóta hosszú évek teltek el. A jó barátok barátsága egyre erősödött. Majdnem mindennap találkoztak egymással. És János bácsi valahányszor meglátja barátja csonka kezét, mindig csak azt ismétli: "Köszönöm, Józsi, amit értem tettél!" S a jó barát újra csak ezt válaszolja: "A barátom vagy, örülök, hogy megmenthettem az életedet. Ma is ugyanezt tenném!" Józsi bácsi csonka keze élő jele az ő hősies szeretetének.
Jézus kereszthalálával váltott meg minket bűneinktől, hogy mi Isten gyermekei, örökké élhessünk. Ő jelenik meg minden szentmisében, az átváltoztatott kenyérben és borban, aki értünk vérét ontotta. Ezzel azt is jelzi, hogy ma ugyanúgy szeret minket, mint amikor meghalt értünk a kereszten. Ez a mi hitünk szent titka.
Jézus azt parancsolta apostolainak: Ezt tegyétek az én emlékezetemre. A szentmise Jézus szeretetének jele. Mi a szentmisén való részvétellel köszönjük meg Jézusnak, amit értünk tett. Ezért járunk szentmisére, mert szeretjük Jézust, aki értünk életét áldozta fel.