Lukács 11:1.

Ezzel a kéréssel fordult Jézushoz egyik tanítványa, miután hallotta Jézust imádkozni. Komolyan feltételezhetjük, hogy nagyon tetszett neki, ahogy Jézus imádkozott. Talán nemcsak tetszett, hanem megérezte, hogy Ő másképp imádkozik, mint a korabeli papok és farizeusok. Abban az időben volt egy elterjedt szokás. A farizeusok, akik egy túlbuzgó egyházi csoport tagjai voltak, kiálltak az utcasarkokra, vagy a terekre és kezüket az ég felé emelve hangosan és igen hosszan imádkoztak. Az emberek pedig csodálták őket, és istenhitüket. Ezt azonban a legtöbb esetben képmutatásból tették, azért, hogy kivívják az emberek dicséretét és tetszelegjenek egyházi elöljáróiknak. Mindezeket látva, nem csoda, hogy ez a tanítvány elcsodálkozott Jézus imáján, és azt kívánta, hogy tanítsa meg őket is imádkozni.

Jézus azt mondja erre: „Amikor imádkoztok, ne legyetek olyanok, mint a képmutatók, akik szeretnek a zsinagógákban és az utcasarkokon megállva imádkozni, hogy lássák őket az emberek. Bizony mondom nektek: megkapták jutalmukat.” Máté 6:5.

Manapság a hétköznapi emberek előtt igen furcsa maga az ima. Sokan arra gondolnak, hogy az ima nem más, mint a meditáció. Mások csak a bajban kiáltanak fel: „Istenem segíts!” Ennyi az ima. A keresztények imádkoznak ugyan, de azaz ima gyakran csak ismétlődő keresztény kifejezések halmaza. Mások könyvből olvasnak imákat, amiket mások írtak. És persze vannak olyanok is, akik sohasem imádkoznak.

Nagyon fontosnak tartom azt, hogy a keresztények imádkozzanak. Az ima maga a kapcsolattartás Istennel. Tudom manapság nem divatos imádkozni. Sokkal komolyabbnak tűnik valaki, aki magáról azt állítja, hogy rendszeresen meditál. Azzal, hogy valaki rendszeresen imádkozik, nem szokott dicsekedni. Nem is kell, de jó lenne azért rendszeresen imádkozni!

Ha eldöntöttük, hogy akarunk imádkozni, az első kérdés, az, hogy hol imádkozzunk. Természetesen a legegyértelműbb, hogy a templomban, gyülekezetben. Tapasztalataim szerint azonban mindenhol lehet imádkozni. Csak akarni kell. Jézus erre így válaszol: „Te pedig amikor imádkozol, menj be a belső szobádba, és ajtóidat bezárva imádkozzál Atyádhoz titokban; Atyád pedig, aki látja, amit titokban teszel, megfizet neked.” Érdekes! Jézus azt tanácsolja, hogy a belső, azaz a hálószobádban imádkozzál. Ez az a hely, ahol az egyik legtöbb időt ötljük. Itt érezzük igazán otthon magunkat. Ez a mi legbensőbb helyünk. Persze ezzel Jézus nem zárja ki, hogy a templomban imádkozzunk. De a hálószobádban mindennap imádkozhatsz, míg a templomban csak hetente legfeljebb néhány alkalommal.

Kis túlzással nevezhetjük a hálószobánkat a magunk „kis templomának” is. Erre aztán nem mondhatod azt a kifogást: „Nem tudtam elmenni a templomba, így nem imádkoztam.” Sokszor megtapasztalom, hogy hajnalban felébredek. Ilyenkor eszembe jutnak a napi feladatok. De ez egy kiváló lehetőség arra, hogy imádkozzam. Kedves megnyugvással tölt el az , hogy a napot imával kezdtem.

De nemcsak a hálószobánkban imádkozhatunk. Mivel az ima Istennel való beszélgetés, így bárhol, bármikor imádkozhatunk. Mindenhol lehet imádkozni. A munkahelyen, a villamoson, kirándulás közben a természetben és még Đ ugyan nyitott szemmel Đ autóvezetés közben is.

Az öreg pap azt mondta: „Az imához nem megfelelő hely kell, hanem kellő akarat.”

Mennyire jó lenne, ha elkezdenénk többet imádkozni! Nem azért, mert ez egy kötelesség, hanem azért, mert jó! Nem azért, hogy kéréseinkkel bombázzuk Istent, hanem azért mert jó Neki elmondani mindent. Ő a mi Mennyei Atyánk, más szóval: Ő a mi igazi Apánk. Ő képes meghallgatni, megsegíteni, megvédeni minket!

László tiszteletes