Nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének. (Jak 5,16)
Az éjszaka közepén megcsörrent a telefon. Édesapám aggódó hangját hallottam, ahogy elmondta, édesanyám elájult és elesett.
Orvos vagyok, de mivel 500 km-re voltam tőlük, tehetetlennek éreztem magam. Majd, tudva, hogy édesanyám cukorbeteg, próbáltam pár utasítást adni telefonon keresztül. Bár apámat kértem, hogy ne essen kétségbe, én aggódtam, hogy fog anya szervezete válaszolni a kúrálásra.
Semmi mást nem tudtam tenni, mint letérdelni és imádkozni, Istent kérve, hogy segítsen.
Nagyon hosszúnak tűnt az idő, míg végre édesapám felhívott, hogy anyukám jól van.
Akkor megéreztem, hogy teljesen Istenre vagyok utalva, és felfogtam saját korlátaimat.
Megértettem, hogy az imádság ereje sokkal többet segített családomnak, mint bármi más.
Az imádság összekapcsol minket Teremtőnkkel és szeretteinkkel. Nem ismer időbeli és térbeli korlátokat.
Az imádsághoz csak alázatos szívre van szükség, hogy meglássuk mások szükségét, és imádkozzunk azokért, ahogy a sajátunkért is.
Mt.6:9-13 "Ti tehát így imádkozzatok: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved,
10 jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is;
11 mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma,
12 és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek;
13 és ne vigy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól; mert tied az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen."
Drága, Urunk, köszönjük az imádság ajándékát. Ámen.
Az imádság nem ismer határokat sem térben, sem időben.
Leena Vijaykumar (Bangalore, India)
IMÁDKOZZUNK A BETEGEKÉRT!
Kommentáld!