Uram, nem fuvalkodott fel az én szívem, szemeim sem láttak magasra, és nem jártam nagy dolgok után, erőmet haladó csodadolgok után; Sőt lecsendesítém és elnémítám lelkemet. A milyen az elválasztott gyermek az anyjánál; mint az elválasztott gyermek, olyan bennem az én lelkem. Bízzál Izráel az Úrban mostantól fogva mindörökké!”
(131. Zsoltár 1-3. vers)
Mit szólnál, ha Jézus köszöntene ébredés után; - Jó reggelt! Mondanád, hogy adj még öt percet, aztán még ötöt? S aztán rohanni kell, most nincs idő, hosszan beszélgetni, imádkozni, rendbe rakni az ágyat, mosakodni is csak ímmel-ámmal, reggelizni meg majd munkába rohanva fogunk…
Mit szólnál, ha Jézus lenne a munkatársad? Zúgolódnál a főnök ellen, hogy már megint dolgozni kell? És ezek az ügyfelek… És ez a trehány munka, amit az a… csinált, azt is nekem kell kijavítani… Elegem van az egészből…
Mit szólnál, ha Jézus lenne a családod? Kiabálnád követelőzve; - Miért nincs vacsora? Már megint hol voltál? Miért nem hoztál haza több pénzt? Már megint, hogyan néz ki ez a lakás? Miért nem foglalkozol azzal a gyerekkel?
Mit szólnál, ha Jézus veled lenne szabadidődben? Mit néznél a TV-ben? Melyik honlapok lennének megnyitva a böngészőben? Milyen videojátékot választanál?
Mit szólnál, ha Jézus melletted ülne a gyülekezetben? Mondanád, hogy ma nincs kedvem imaórára, bibliaórára menni? Mennyit késnél az istentiszteletről? Mobiloznál, vagy sugdolóznál Vele is az új ruhádról a prédikáció alatt? Mondanád, na ez is minek állt ki énekelni, szavalni, prédikálni?
Mondd, te hogyan állnál meg a mindennapokban az Úr előtt?
Kommentáld!