A jel pedig ez lesz számotokra: találtok egy kisgyermeket, aki bepólyálva fekszik a jászolban. (Lukács2/12)
Mindnyájan jól ismerjük Jézus betlehemi születésének történetét. A Biblia így írja le nekünk: amikor „eljött szülésének ideje, (Mária) megszülte elsőszülött fiát. Bepólyálta és a jászolba fektette” (Lukács 2:6-7). Elgondolkodtál már azon, hogy miért mondta az angyal a bepólyált és jászolba fektetett gyermekről, hogy „jel” lesz?
A jászol tulajdonképpen az állatok etető vályúja volt. Tudjátok, hogy nézett ki egy ilyen vályú abban az időben? Amikor Izraelben jártam, láttam ilyet Meggidóban, Salamon istállóiban. Egy nagy négyszögletes kő, amiből kivájják a „vályú” részt. A bepólyált kisded Jézus egy ilyen vályúban feküdt.
De miért volt ez „jel”? Mert Jézus sírja, a Jeruzsálemi sírkertben, hasonlókképpen egy kősziklából vályúszerűen volt kivájva. A Bibliából tudjuk, hogy kereszthalála után, Jézus testét az arimátiai József gyolcsba tekerte és egy sziklába vágott sírboltba helyezte (Márk 15:43-46).
Látjuk a hasonlóságot? A pólyába tekert kisded Jézus, aki a kőből vájt jászolban feküdt, később gyolcsba tekerve feküdt a kősziklába vájt sírban. Erről a jelről beszélt az angyal. Ez a jel Jézus halálára mutatott.
Az emberiség történetében Jézus volt az egyetlen gyermek, aki arra született, hogy meghaljon. Ha ezt megérted, akkor megérted azt is, hogy Isten mennyire szeret! Megérted, hogy Isten a Fiát adta érted e célból és a Fia önként eljött e-célból – hogy meghaljon a bűneidért és az enyémekért.
Drága barátom, el tudod képzelni, hogy egyetlen célból éld az életed: azért, hogy egy kereszten meghalj, hogy megmentsd a világot? Jézus így élt. Azért élt, hogy meghaljon, hogy mi egy teljes életet élhessünk!
Joseph Prince
Még egy gondolat Joseph Prince-től:
Jézust egy jászolba fektették – egy etető vályúba. Mit tanít ez nekünk? Jézussal, az élet kenyerével kell táplálkoznunk!
Kommentáld!