„…feddhetetlenül éltem…” (Zsoltárok 26:1)
A barbár északi hordák elleni védelemként építették Kína lakói a Nagy Falat. Olyan magas volt, hogy nem lehetett átmászni rajta, és olyan vastag, hogy nem lehetett áttörni, így aztán elégedetten és nyugodtan élvezhették életüket. A fal fennállásának első száz éve alatt háromszor szállta meg Kínát ellenség. Egyszer sem próbálták meg áttörni a falat, vagy megmászni azt; egyszerűen csak lefizették a kapuőröket, és bevonultak.
Míg az építők a kőfal erejében bíztak, elfelejtettek becsületet tanítani gyermekeiknek. Így aztán azok úgy nőttek fel, hogy nem voltak olyan erkölcsi és lelki alapelveik, melyek irányították volna őket.
Láttad már, ahogy egy nagy fa kidől, miközben körülötte a többi állva marad? Hogy lehet, hogy ugyanabban a viharban az egyik megerősödik, a másik kidől? A választ a fa belsejében és a gyökerében találod.
Érted már a lényeget? A jellemépítéssel kapcsolatban a következő kérdéseket rendszeresen fel kell tenned magadnak:
1) Ugyanaz tudok maradni bármilyen társaságban?
2) Hajlandó vagyok olyan döntéseket hozni, melyek mások javát szolgálják, akkor is, ha én magam jobban járnék, ha másképp döntenék?
3) Számítani lehet rám, hogy megtartom kötelességemet Isten felé, magam felé és mások felé? El tudod mondani a zsoltáríróval:
„Uram, szolgáltass nekem igazságot, mert feddhetetlenül éltem…” (Zsoltárok 26:1)
Az élet olyan, mint egy prés: időnként megszorongatja az embert. Ilyenkor előjön az, ami belül van, bármi legyen is az.
Az imázs-építés és az önérdek sokat ígér, de keveset ad, a becsületesség azonban sohasem okoz csalódást. Dolgozz tehát a jellemeden!
Kommentáld!