Éveket töltöttem az életemből a békességet kutatva. Össze voltam zavarodva, állandóan frusztrált és ideges voltam, az életemet a nyugtalanság jellemezte. Ma már élvezem a békességet.

De valószínűleg soha nem találtam volna meg, ha feladom a keresést. Isten meg akart tanítani, hogy keresnem kell a békességet. Olykor vágyakozunk a változásra, de nem vagyunk hajlandóak tenni annak érdekében, hogy jobbá tegyük a dolgokat. Régebben mindig aggódtam, idegeskedtem a körülményeim miatt. Azt akartam, hogy Isten változtassa meg őket, sőt a körülöttem élőket is. Úgy gondoltam, ha az a néhány dolog megváltozna, akkor végre élvezhetném az életemet.

Egészen addig, amíg úgy néztem az életemre, hogy mi az, aminek meg kellene változni benne, igazából csak áhítoztam.

Összhangban van a belsőd a külsőddel?

A Máté 6:33 azt mondja, hogy keressük először Isten királyságát, és Isten be fogja tölteni a szükségeinket. De hogy is van ez az „Isten királysága” dolog? Elsőre nagyon misztikusnak és vallásosnak hangozhat, de valójában nem is az. Azt mondja a Biblia, hogy Isten királysága bennünk van. Ha befogadtad Jézust, akkor ez azt jelenti, hogy Ő benned él – márpedig Ő egy békés otthonban szeretne lakni. Hát ezért olyan fontos Istennek a belső életed. Megjátszhatjuk magunkat és kívülről úgy tűnhet, mintha minden rendben lenne, miközben belül nyomorultak vagyunk.

Isten azt akarja, hogy valódi, hamísítatlan békességünk legyen, és a belsőnk összhangban legyen a külsőnkkel.

A jó dolgot keresed?

A Róma 14:17 úgy határozza meg Isten királyságát, mint „igazság, békesség és a Szentlélekben való öröm.” Sokan azzal töltik az életüket, hogy más fajta dolgokat keresnek. De ha igazságról, békességről és örömről van szó, ezeknek teljesen híjával vannak, mert más dolgokat hajkurásznak.

Régebben azt gondoltam, ha sok - a világ szemében értékes - dologgal rendelkeznék, akkor nem lennének aggodalmaim, és az életem békés lenne. A valódi békesség azonban az Istennel való egységből jön. Nagyon fontos, hogy ezt megértsük, mert a keresztények nagy része azzal tölti az életét, hogy a rossz fajta dolgokat keresi, holott a mi igazi kincsünk Jézusban van.

Hogyan váltam nyomorult emberből békés emberré?

Sokáig azon voltam, hogy egy nagy szolgálatot építsek fel, miközben állandó bűntudat és kárhoztatás gyötört. Így minden alkalommal, amikor kritikát kaptam, összetörtem. Napokig reménytelenül nyomorultnak éreztem magam, mert nem voltam tudatában, hogy ki is vagyok Krisztusban, és még utáltam is magam. Kívülről nem látszott rajtam, hogy mennyire össze voltam törve, de belül telve voltam aggódással, félelemmel, és az emberek tetszését kerestem.

Sokan megéljük ugyanezeket a dolgokat belül, de nem mondjuk el senkinek, mert úgy akarunk tűnni, hogy velünk minden rendben van. Felvesszük a gyülekezeti álarcot, mindenkire mosolygunk, mondogatjuk, hogy „dicsőség az Úrnak”, mialatt belül a titkos félelmeinkkel és aggodalmainkkal küszködünk.

A Biblia azt tanítja, hogy „az igazság szabaddá tesz”. Őszintének kell lennünk azzal kapcsolatban, hogy mi zajlik le bennünk. Őszintén szólva többségünk még csak el sem jut odáig, hogy feltegye magának a kérdést: „Mi zajlik bennem?”

A következő két kérdés segíthet abban, hogy békességet találj:

- Tudom, hogy ki vagyok Krisztusban?

- Magamra öltöttem a megigazulás ajándékát?

Ha tudod ki vagy Krisztusban, akkor nem fog számítani, hogy mások mit gondolnak. Minden nap felkelsz és egyszerűen megteszed a tőled telhetőt, hogy szeresd Istent.

Öltsd magadra a megigazulás ajándékát!

A Biblia azt mondja, hogy abban a pillanatban, amikor elfogadjuk Jézus Krisztust, mint Megváltónkat, Isten elveszi a bűneinket és megigazulttá tesz minket. Ez ajándék, és nem kell kiérdemelnünk. De magunkra kell öltenünk, és amikor ezt megtesszük, békességet nyerünk.

Ha rossz érzéseid vannak - szégyent, kárhoztatást, bűntudatot érzel, akkor arra biztatlak, hogy tedd fel magadnak az iménti két kérdést: „Tudom, ki vagyok Krisztusban? Magamra öltöttem a megigazulás ajándékát?”

Ha Isten akaratát keresed az életedre vonatkozóan, akkor Ő meg fog ajándékozni a békességével.

Joyce Meyer