Boldogok, akik békét teremtenek, mert ők Isten fiainak neveztetnek. (Máté 5:9)
Békét teremteni. Szoktunk ilyet? Megbékéltetni egymással szembeforduló, haragban lévő embereket? Nem egyszerű feladat ez, mert könnyen megkaphatjuk, hogy ne szóljunk bele a más dolgába, de a békétlen emberi kapcsolatok mindegyike békesség után kiált. Lehetünk Isten eszközei ezen a téren mások életében.
Persze ehhez hitelességre van szükség: nekünk is békében kell élni Istennel, önmagunkkal és egymással is. Ez a helyes sorrend: előbb az Úrral kell megbékélnünk, aki megtette a maga részét ebben a kapcsolatban. Jézus által el van készítve a bűnbocsánat mindenkinek. Nekünk ezt hit által el kell fogadni. Ha nem tesszük ezt meg, akkor békétlen emberek leszünk, maradunk, akik nem találják valódi helyüket.
Aztán magunkkal is meg kell békélni. Isten elfogad engem olyannak, amilyen vagyok, fogadjam el én is önmagam. Persze ez nem bűnpártolást jelent, mondván: Isten úgy is megbocsát, bármit teszek… Aztán mindezek következménye kell legyen, hogy másokkal is keresem a békességet. Vajon hol tartunk ebben a folyamatban?
A nap gondolata:
Ha szerinted mindig más a hibás, akkor sohasem lesz békességed.
Kommentáld!