“Néha olyan körülményekbe képzeljük magunkat, amilyent az isteni gondviselés egyáltalán nem szabott ránk; félünk ezernyi szenvedéstől, amelyek közül soha egyetlen egyet sem kell átélnünk.” 

(C.H. Spurgeon)

Aggodalmaink mindig félelmeinkből nőnek ki.  Félelmeink halmaza pedig óriási. Félünk szeretni, mert attól tartunk nem fognak viszont szeretni és előbb utóbb csalódni fogunk. Félünk attól, hogy mit gondolnak rólunk, hogy elfogadnak-e mások. Félünk értéktelenné válásunktól, teljesítményünk tökéletlenségétől, gyengeségeinktől, elmúlástól. Félünk döntéseket hozni, félünk, ha meg kell védenünk saját igazunkat. Félünk azoktól, akik fölöttünk állnak tehetségben, erőben, rangsorban, avagy éppen hatékonyságban, mert kisebbségi érzés vált ki.….félünk, félünk, félünk komoly és egészen egyszerűnek tűnő dolgoktól is. 

Amikor a félelem hatalmába kerít, kőfalat építünk magunk köré, elszigeteljük magunkat, beárnyékolják mindennapjainkat. Azonban aki félelemben él abban féltékenység, hazugság, támadó hozzáállás, önvédelem, bizalmatlanság, irigység, káröröm a jellemző. A félelem visszatart az élet szépségeitől, és hajlamosak lehetünk egy szürke, álmok nélküli életet élni. Ezeket azonban nagyon nehéz leküzdenünk mivel nehéz őszintén szembenézni magunkkal, meglátni saját félelmeinket.

Félelmeinket gyermekkorban alakítják szüleink, nagyszüleink, aztán életünk során saját cselekedeteink következményéből is alakulnak ki félelmek, melyek gátolnak minket. Nem hiába van tele a Biblia a félelem legyőzésére biztató igékkel, mivel Isten nagyon is jól tudja, hogy tele vagyunk félelmekkel. Mi az Isten válasza a mi félelmeinkre? Ne félj! Lehet, hogy most éppen minden okunk megvan arra, hogy féljünk, de jusson eszünkbe, hogy nem a félelemnek lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét." (2Timóteus 1,7)

Nézzünk szembe hittel, a félelmeinkkel, szorongásainkkal, elfojtásainkkal, negatív cselekvési mintáinkkal. Ha egyszer megtanultuk Istenbe vetni a bizalmunkat, soha többé nem kell félnünk, bármivel kerüljünk is szembe életünk során, mivel nincs olyan nehézség, döntési helyzet, vereség vagy csapás, amiből Isten ne tudna végül valami jót kihozni. Isten azt ígéri nekünk, hívőknek, hogy bármi is történik, azt Ő a mi javunkra fordítja – ha szeretjük és követjük őt. (Róma 8,28).