Megmozdul előttem a régi kép,

benépesiti sok kiváncsi arc.

Lépkedek a megkopott köveken,

valami belső kényszer űzve hajt.

Végigélem azt a vasárnapot.

felfrissül a város ódon szaga.

Körülölel a tavaszi mámor,

a pálmafák kesernyés illata.

Hozsannázik a felbojdult tömeg,

üdvözli az érkező királyt.

Visszhangja csendül a régi falakon:

hull a pálmaág és hull a virág.

Jézus csak megy szeliden,szó nélkül.

Könnyebb lenne tán' ha kimondaná:

hallgassatok el,hallgassatok el!

- Könnyebb lesz majd úgy,ott, a Golgotán.

Ujjong a tömeg,nem ismerik fel:

próféciai ez a pillanat.

Meg kell lenni,mint annyi másnak még:

végig kell járni minden utakat.

Jézus ajkán szeliden feszül meg

a mindent tudás nagy bölcsessége,

szemeinek szép,meleg tavában

kivetül a lelke békessége.

- Hull a virág,visszhangzik hozsánna!

S Ő vonul,vonul a város felé,

de tudja jól,hogy ezen az úton

meggyalázva jön majd visszafelé.

Akkor is szó nélkül,csendes szivvel,

békességgel várva vállalt sorsát.

- Senki nem tudja,csak Ő egyedül:

ez az út már a mennybe ivel át.

P.Kovács Erzsébet

VIRÁGVASÁRNAP

Jeruzsálem körül a nép

Ily örömzajt nem hallott rég.

A hajnal pirkadása ma

Mintha szebben mosolyogna…

Érzi a nép, hogy ünnepély lesz,

Készül tehát az ünnepélyhez.

Már hallatszik a kiáltás:

„Hozsánna! Jön a Messiás!”

E hír gyorsan száll a légben

S lángra gyúl a nép szívében,

Örömmel siet eléje

S pálmát lenget feléje.

Felső ruháját leteríti,

Útját virágokkal behinti

S köszöntve Jézust, mint királyt,

Ujjongva „Hozsánnát” kiált.

Akit a szentek sok évvel

Előbb vártak jó reménnyel,

Népe közé megérkezett

Kinek népe örvendezett.

Jeruzsálembe megy szerényen,

Alázatosan, nem kevélyen

S minden ajak azt kiáltja:

Dávid fiának hozsánna!

Úgy az ifjak, mint a vének

Ajkán zeng dicsérő ének…

Ki a napot régen várja,

Karját Jézus felé tárja,

És mindnyájan szent Nevét áldják,

Örömrivalgás közt kiáltják:

„A nagy Király áldott legyen,

Ki jött az Úrnak nevében!”

A nagy örömrivalgásra

Siet a nép, hogy Őt lássa…

A beteg elhagyja ágyát

Hogy teljesíthesse vágyát;

Hadd lássa Őt a háztetőről,

Vagy csak az ablakon keresztül…

És ott rebegi el nyomban:

„Áldott az Úr a magasban!”

Lelkünk édes örömével,

Szívünk összes érzetével

Siessünk mi is elébe

S lépjünk hittel közelébe.

Életünk örömvirágait

S hódolatunk pálmabokrait,

Mindent Jézusnak adjuk át

S kiáltsunk örök „hozsánnát”!