Jézus  születése

Rogier van der Weyden: A Háromkirály oltár

1460, Olaj, fa, a középső tábla 153x138 cm, a szélsők 70x138 cm

Alte Pinakothek, München

Az ábrázolások elengedhetetlen "szereplői" az ökör és a szamár. Kevéssé ismert, hogy Izrael és különösen Betlehem lakosainak közönyére utalnak ezek a jelképek. Ésaiás próféta egy párhuzamra és ellentétre világít rá velük: "Az ökör ismeri gazdáját, és a szamár is az ő urának jászolát; Izrael nem ismeri, az én népem nem figyel rá!" (Ésa. 1:3). Az állatok ismerik gazdájukat, de Isten népe nem veszi figyelembe Atyjának szavait. Az egész népből csak a pásztorok és néhány hívő személy volt felkészülve arra, hogy az emberiség történelmét meghatározó eseményről értesülhessen.

Mária feje fölött a képen Jézus keresztre feszítve látható. Valóban, Jézus megtestesülése és egész élete csak a keresztáldozattal nyeri el teljes értelmét.

A napkeleti bölcsek látogatása

 Rogier van der Weyden: A napkeleti bölcsek, részlet

A görög szó - mágus - eredetileg bölcset, papot, csillagászt (tehát nem királyokat) jelent. E vagyonos és művelt emberek ismerhették az egykori mezopotámiai próféta, Bálám jövendölését: "...csillag származik Jákóbból és királyi pálca támad Izraelből" (IV. Móz. 24:17). Valószínűleg e kijelentés alapján figyelték meg a Messiás-királyt jelző csillag feltűnését. 

A képrészleten a bölcseket láthatjuk, akik ajándékot visznek a családnak: aranyat, tömjént (illatos füstölőszert), mirhát (értékes gyantát). Az akkori szokások alapján ezek királynak járó adományok voltak.

A pásztorok imádása

Rembrandt: A pásztorok imádása

1646, Olaj, vászon, 71x97 cm, Alte Pinakothek, München

 Rembrandt tűzmeleg színekbe öltözteti a képet. A kép keretének felső íve, a pásztorok csoportja és a gyermek közelében elhelyezkedő szülők és érdeklődők mind tartásukkal, tekintetükkel, mind kompozíciós elrendezésükkel rávezetik a figyelmet a középpontra, a Megváltó személyére. Jézusból indul ki minden fény, és az arcokon az ő világossága tükröződik...

E fénynél és tűznél azóta is "megmelegedhetnek" azok, akik Őhozzá járulnak.

Jézus gyermekkora

Georges de la Tour: Szent József, az ács

XVII. század, Louvre, Párizs

A munkás hétköznapokból ellesett pillanatot mutatja be Georges de la Tour festménye. Az apa este a műhelyében dolgozik és fiával beszélget. A csaknem egyszínű kompozícióban a tér és a tárgyak a sötétbe merülnek. Egyetlen gyertya fénye rajzolja ki a tárgyak és az alakok körvonalait. Így az arcokat megvilágító fény hatásfoka erőteljesebb. József csodálkozva tekint gyermekére, hisz szavai oly tisztán csengenek. Fia emberi tartása gyermekkorában is egyenes, nyílt, őszinte.

A 12 éves Jézus a templomban

Gebrand van den Eeckhout: Jézus 12 éves korában a templomban

XVII. század, Olaj, vászon, 129x97 cm, Kunsthalle, Hamburg

A zsidóknál a tizenkettedik életév a gyermek- és ifjúkor közötti átmenet volt. Ettől kezdve elvárták tőlük, hogy részt vegyenek az ünnepeken. Ekkor Mária és József elvitték Jézust Jeruzsálembe, a húsvéti ünnepre...

Az ünnepek után hazaindultak szülei, Jézus azonban ott maradt a templomban. Nem vette észre sem Mária, sem József. Azt gondolták, hogy az ismerősök és a rokonok között van. Egy napja mentek már, mikor kiderült, hogy nincs meg.

   Visszamentek Jeruzsálembe. Egy nap gondatlansága miatt három napi gonddal kellett fizetniük, mivel csak harmadnapra találták meg. "A templomban a tudós tanítók között ült, hallgatta és kérdezgette őket. Mindnyájan elálmélkodtak értelmén és feleletein, akik hallgatták." (Lk. 2:45-47)

   A festmény ezt az eseményt örökíti meg. A tanítók bámulják Jézus értelmét, csodálják tiszta, mély benyomást keltő szavait.

Jézus gyógyít, tanít

Rembrandt: Százforintos lap

1643-1649 körül, Rézkarc, 39x28 cm

Rijksprenten-kabinet, Amszterdam

Jézus egész nyilvános működése alatt gyógyított és tanított. Rembrandt rézkarcán ezt láthatjuk. Mint orvoshoz és mint a "szemek megvilágosítójához" (Mk. 6:22-23) járulnak hozzá a testi-lelki betegek.

Jézus, a jó pásztor

Phillip Galle (Pieter Brueghel után): Jézus, a jó pásztor

1565, Rézmetszet, 29x22 cm

Staatliche Graphische Sammlung, München

Jézus a vakon szülött meggyógyítása után mondta el a jó pásztor példázatát. Vigasztalni akarta vele, hogy az ő kiközösítése máskor és másokkal is meg fog ismétlődni. Ehhez kapcsolódva beszélt egyházának sorsáról is.

   "Aki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem máshonnan mászik be, tolvaj az és rabló. A juhok pásztora az ajtón megy be. Neki az őr ajtót nyit és a juhok hallgatnak szavára. Juhait nevükön szólítja, és kivezeti őket" és ..."a juhok követik, mert ismerik a hangját. Idegent nem követnek, hanem elfutnak tőle, mert nem ismerik a hangját. Jézus példázatát azonban nem értették, ezért ismét szólt nekik:

   - Bizony, bizony mondom néktek, hogy én vagyok a juhok számára az ajtó. Mindazok, akik előttem jöttek, tolvajok és rablók, de nem hallgattak rájuk a juhok. Én vagyok az ajtó. Ha valaki énrajtam megy be, az üdvözül, kijár és bejár és legelőt talál. A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson. Én azért jöttem, hogy életük legyen és bőségben legyenek. Én vagyok a jó pásztor! A jó pásztor életét adja a juhokért. A béres azonban, aki nem pásztor, akinek nem tulajdonai a juhok, otthagyja őket és elfut, amikor látja a farkast jönni. A farkas elragadja és szétkergeti őket. ...Én vagyok a jó pásztor: ismerem az enyéimet, és engem is ismernek az enyéim. Ahogy az Atya ismer engem, és én is ismerem az Atyát, és életemet adom a juhokért. Más juhaim is vannak, akik nem ebből az akolból valók. Azokat is elő kell hoznom, és hallgatnak majd az én szavamra, és lesz egy nyáj és egy pásztor" (Jn. 10:1-16).

   Phillip Galle rézmetszetén nyomon követhetjük az egész példázatot: az ajtóról, a jó és a hamis pásztorról, a béresekről, a rablókról és a farkasokról. Az ábrázolás bal felső részén a jó pásztort láthatjuk, amint szembeszáll a farkassal, életét kockáztatva; ellentétben a jobb felső részleten a béressel, aki elmenekül a ragadozó elől. A mozgalmas kompozícióban egy nyugodt középpont van: Jézus alakja. Aklába, azaz az ő egyházába gyilkosok, rablók, béresek jönnek az ő távozása után, és feldúlják azt. Onnan lehet megismerni őket, hogy nem az ajtón, vagyis nem Krisztus szellemében jönnek. "Olyanokat tanítanak, amelyek emberek hagyományai. Mert az Isten parancsolatát elhagyva az emberek rendelését tartják meg"

   (Mk. 7:7-8).

   Így feddi meg őket az Úr:

   "Jaj, Izrael pásztorainak, akik önmagukat legeltették! Avagy nem a nyájat kell-e legeltetni a pásztoroknak?

   A tejet megettétek, és a gyapjúval ruházkodtatok, a hízottat megöltétek; a nyájat nem legeltettétek. A gyöngéket nem erősítettétek, és a beteget nem gyógyítottátok, s a megtöröttet nem kötözgettétek, s az elűzöttet vissza nem hoztátok és az elveszettet meg nem kerestétek, hanem keményen és kegyetlenül uralkodtatok rajtok; Szétszóródtak hát pásztor nélkül, és lőnek mindenféle mezei vadak eledelévé, és szétszóródtak;

   Tévelygett nyájam minden hegyen s minden magas halmon, és az egész föld színén szétszóródott az én nyájam, s nem volt, a ki keresné, sem a ki tudakozódnék utána. Annakokáért, ti pásztorok, halljátok meg az Úr beszédét: Élek én, ezt mondja az Úr Isten, mivelhogy az én nyájam ragadománnyá lőn, és lett az én nyájam mindenféle mezei vadak eledelévé, pásztor hiányában, és nem keresték az én pásztoraim az én nyájamat, hanem legeltették a pásztorok önmagokat, és az én nyájamat nem legeltették; Ennekokáért, ti pásztorok, halljátok meg az Úr beszédét: Így szól az Úr Isten: Ímé, megyek a pásztorok ellen, és előkérem a nyájamat az ő kezökből, s megszüntetem ôket a nyáj legeltetésétől, és nem legeltetik többé a pásztorok önmagokat, s kiragadom juhaimat szájokból, hogy ne legyenek nékik ételül. Mert így szól az Úr Isten: Ímé, én magam keresem meg nyájamat, és magam tudakozódom utána... Az elveszettet megkeresem, s az elűzöttet visszahozom, s a megtöröttet kötözgetem, s a beteget erősítem."

   (Ezék. 34:2-11, 16)