,,...Csak egy marék liszt van a fazekamban, és egy kevés olaj a korsómban... Így szól az Úr, Izráel Istene: A lisztes fazék nem ürül ki, és az olajos korsó nem fogy ki, míg az Úr esőt nem ad a földre." 1Kir 17,8-16
Senki ne gondolja, hogy ez csak egy egyszeri mesés csoda. Ezren és ezren tesznek bizonyságot igazságáról és valóságáról a mi nemzedékünkben. Mikor mindenünk elveszett, mikor sokan maradtak a legnagyobb nyomorban, mikor sokakat úgy deportáltak, hogy se lakásuk, se kenyerük nem maradt, azzal a határozott céllal, hogy elpusztuljanak, biztosnak látszott az éhhalál. És valóban sokan elpusztultak.
Egyesek fizikailag, mások lelkileg vagy erkölcsileg. De olyan valóságosan, ahogy csak az tudja megérteni, aki próbálta, akik Istenben bíztak és kapkodás és kétségbeesés nélkül, nyugodt imádságban rá bízták magukat, azoknak minden napra megvolt a kenyere.
Nem bőven. Sem az Illés fazekában, sem a koldussá tettekében soha nem volt három napra való liszt. De a mai napra, a Miatyánk szó szerinti értelmében, mindig volt ennivaló, még orvosság is került, ha kellett.
Mert Isten szó szerint betartja ígéretét, ha rá bízzuk magunkat. Csak két dolog kell hozzá: a teljes bizalom, és a megelégedettség azzal, amit a mai napra kapunk tőle. És előbb-utóbb, rendelt időben megjelenik a földre az eső, reánk egy nem várt változás, és boldogan adhatunk hálát a szabadításért.
Mi Atyánk, meg kellett tanulnunk, hogy a te igéd nem csak vigasztalás a bajban és megszokott kegyes mondat a jólétben, hanem gondviselésed valóban mindig ott van, ahol arra a legnagyobb a szükség. Nagy tanulság számomra is, mikor azok tesznek erről bizonyságot, akik a bőrükön ismerték meg mind a halálveszedelmet, mind abban a te közvetlen, mindennapi segítségedet.
Add meg azért nekem is a hit teljességét, a teljes bizalmat ígéreteidben, a hálás megelégedést ajándékaidban, és azt a mindenek felett való nyugalmat és békességet, amit ez ajándékoz nekünk. Ámen.
Kommentáld!