Hogyan van ezzel az azért vagyok rossz, mert te jó vagy dologgal? Jézus egy példázatban ezt a kérdést adja a gazdag ember szájába, aki munkásokat fogadott a szőlőjébe: „a te szemed azért gonosz, mert én jó vagyok?” (Máté 20,15).

A történet – ahogyan sok társa is – a Mennyek Országáról szól. Hasonló a Mennyek Országa ahhoz a gazdához, aki munkásokat fogad fel a szőlőjébe, és ugyanannyi fizetséget ad annak, aki egy órát dolgozott, mint annak, aki reggeltől robotolt. Mindenki megkapja azt, ami neki jár. Az elsők megegyeznek egy összegben. A később érkezőknek azt mondja a gazda, hogy megkapják, ami igazságos. Eljön a nap vége, és a gazda kifizeti az utolsóként érkezőknek a 10 egységnyi pénzt, amiben a reggel érkezőkkel egyezett meg.

A reggel érkező munkások, amikor ezt megtudják, dörzsölik a markukat, mert úgy hiszik, ha ezek egy óráért 10-et kaptak, akkor ők biztos 100-at kapnak majd.

Csalódniuk kell, mert a gazda nekik is 10-et ad. Erre ezek felháborodnak és méltatlankodnak, hogy miféle munka az ilyen, ahol annak is ugyanannyit fizetnek, aki csak egy órát dolgozott, meg annak is, aki egész nap robotolt? Ez igazságtalan!

Elgondolkodtam, hogy mennyire jellemző ez. A gazda minden munkással külön megegyezett, ráadásul a később érkezők még konkrét pénzajánlatot sem kaptak, nem volt bérigényük, mégis beálltak dolgozni. Gondolom, bármennyiben kiegyeztek volna, szörnyen nehezen lehetett akkoriban (is) munkához jutni, és egy napszám gyakran a következő napi betevőnek a fedezete volt. Minden apró számított. Szóval a gazda jócskán fölé ajánlott a reggel érkezőknek is. Jó zsíros napszám. Örültek is, mint majom a farkának. Eddig még szép is lenne a történet. A Mennyek Országa olyan, hogy még azt a jót is megkapjuk, amit nem érdemlünk meg. Busásan megfizetik a munkánkat. Ez tetszik. Tiszta ügy. Jó üzlet. A gazdának úgyis van bőven, szóval rendben van ez így.

Csakhogy a történet tovább folytatódik, és kiderül, hogy a kevesebb munkáért is ugyanannyit fizetett a gazda. A korábban érkezők összehasonlítják magukat a később érkezőkkel. Ezek a munkakerülő, leszakadt, tróger alakok? Komolyan mondod, hogy nekik is ezért a semmi munkáért annyit adsz, mint nekünk? Ennyit érünk mi neked? Ennyi a mi szakértelmünk, időnk, energiánk?

Ennyi a te szemedben a becsület? Mi a legjobbat adtuk neked, itt voltunk már reggel, te meg ezeknek a senkiknek is ugyanazt adod? Ez igazságtalan!

Persze, hogy igazságtalan. Mi az összehasonlítások mesterei vagyunk. Lehet, hogy maximálisan boldoggá tenne a munkámban elért siker, a pénz, amit kapok, a színvonal, amin élek… csakhogy, amikor rájövök, hogy hozzám képest kis senkik is, akik még nem is éltek, még nem is dolgoztak, akik még hozzám képest sehol sincsenek, ők is ugyanannyit kapnak, mint én… tedd a szívedre a kezed, hogy a te önérzetedet nem sértené. Dehogynem: az igazságos az, hogy aki többet dolgozott, az többet kap.

A gazda ekkor mondja a hőbörgő reggel érkezőknek, hogy a te szemed azért gonosz, mert én jó vagyok? Azért vagyok irigy, mert Isten másoknak többet adott? Ha körülöttem minden igazságos lenne, ami azt jelenti, hogy SZERINTEM igazságos, akkor én sem lennék bűnös, nem áskálódnék, nem irigykednék, nem lennék zsugori és rosszindulatú.

Csak hát ez a fránya világ tök igazságtalan. Hogyan lehetnék elégedett azzal, amit én kaptam, mikor mások úgy kapták ugyanazt, amit én, hogy meg sem érdemlik. Annyira tipikus.

Szóval a történetben az a poén, hogy a gazda a reggel érkezőknek is jóval többet ajánl, mint amennyi járna nekik. Jóval fölé annak, ami egy napszámért járna.

Persze, az nem igazságtalan… az soha nem baj, ha ÉN kapok olyasmit, amire nem szolgáltam rá, de jó… Az igazságtalan az, amikor mások is részesülnek belőle. Amikor nem csak én kapok, amikor mások még nálam is nagyobb mázlisták. Örülhetnék, hogy valaki ennyire sokra becsülte a munkámat, de én azért méltatlankodom, hogy másokét még az enyémnél is.

Mindenki azt kapta, amiért nem dolgozott meg. Egy nap alatt, akármennyit dolgozol, NEM dolgozhatsz meg azért, amit a gazda ad. Pont ez a lényeg. Mi meg lazán átsiklunk a fölött, hogy megkaptunk, amit nem érdemeltünk meg, és sértődötten és szánalmasan duzzogunk, mint egy óriáscsecsemő, hogy a másik még jobb játékot kapott ajándékba, pedig ő meg sem ette a spenótot. Gratulálok. Mondom, csodálom Istent, hogy elvisel.

Szeretném a kegyelem örömét érezni az összehasonlításból származó irigység helyett.