Mert Isten igéje élő és ható, élesebb minden kétélű kardnál, és áthatol az elme és a lélek, az ízületek és a velők szétválásáig, és megítéli a szív gondolatait és szándékait. Nincsen olyan teremtmény, amely rejtve volna
előtte, sőt mindenki mezítelen és fedetlen az ő szeme előtt. Neki kell majd számot adnunk. (Zsidó 4:12-13)
Isten jól ismer bennünket. Szaván, Igéjén keresztül vezetni is kíván
mindnyájunkat. Azonban előfordul, hogy a hallott, vagy olvasott Ige az egyik fülünkön be-, a másikon kimegy. Pedig nem ez a célja Urunknak velünk.
Egy szerzetesről olvastam a következőket: Kecskeméten tartott missziót. A Miatyánkot imádkoztatta bevezetőként. És amikor odaértek, hogy bocsásd meg a
mi vétkeinket, miként... Harsány hangon felkiáltott.
"Állj! Mit imádkozol?
Átkot kérsz magadra! Megbocsátottál-e ellenségednek, mielőtt ide jöttél a
templomba? Nem!
Most menjetek haza, és holnap csak az jöjjön ide a templomba, aki megbocsájtott felebarátjának."
És a tömeg egymást taposva
ment ki a templomból.
Ez nem egy szokványos istentisztelet volt, de most hozzánk szól Istenünk,
mert nekünk ugyanígy érdemes végiggondolnunk az úri imádság ezen sorát:
bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk
vétkezőknek...
A nap gondolata:
Az ellenségnek meg nem bocsátani nagyon szegényes lelkület, a haragtartás a silányságnak a jele. (Fosdick)
Kommentáld!