'Csodálom Jézus Krisztust, ahogy ott áll Heródes Antipász negyedes fejedelem előtt némán, csendesen. Milyen beteg, perverz jelenet!

Heródes ítélkezik Jézus Krisztus fölött, az igazság nevében.

Az az ember ítélkezik, ki egy átmulatott éjszaka után részegen, testvére feleségével a karjaiban, gyönyörködik mostohalánya bájaiban, majd nagyúri gőggel parancsot ad, hogy egy tálcán hozzák eléje keresztelő Szent János fejét.

Döbbenetes, hogy tudja mindezt eltűrni az Isten?

A nagypénteki csendben próbálom szemlélni a jelenetet. Mind egy kisgyermek ki színezi a kifestős könyvét, én is magam elé képzelem ahogyan ott áll fehér ruhában, a fényűző trónteremben a Szeretet. Föléje tornyosul a trón, rajta e kornak zsarnoka, kinek hatalma csak annyi, hogy kiszolgálja népének leigázóit. A keleti kéjúr csodát szeretne látni, szórakozni akar, de a világ Ura nem alacsonyodik le e vásári szintre, nem áll szóba ezzel az emberrel.

Heródes balgán azt hiszi, hogy Jézus felett ő ítélkezik, de igazából döntésével csak maga felett mondja ki az ítéletet.

Ennek a bűnösnek hihetetlen nagy lehetőséget adott nagypénteken az Isten: dönthet a szeretet, a jóság, az igazság mellett.

Alázatos döntésével a jobb lator sorsában osztozhatott volna, de ő kihagyja lehetőséget, nem a Szeretet mellett dönt, hanem csúfot űz Krisztusból és visszaküldi Pilátushoz

(Lk 23,7-12).

Ülök a nagypénteki csendben és úgy érzem, hogy Jézus rám emeli tekintetét, éget ez a szempár.

Komor, kegyetlen prédikáció, de mindent olyan egyszerűvé, láthatóvá tesz.

Mesterünk életének minden pillanata prófétai tanítás, és ez a pillanat is számunkra, a XXI. század acsarkodó, folyamatosan ítélkező embere számára sokatmondó.

Jézus nem válaszol, nem kéri számon e beteg ember megannyi ocsmány bűnét, nem mentegeti magát, nem vitázik, nem válaszol a sok okos kommentre. Hallgat, a hallgatás is válasz!

Heródes fejedelem marad, míg az ideje be nem telik. Talán e zsarnokról még annyit nem árt tudni, hogy Kr. u. 39: Rómába utazott, hogy Caligula császártól (ur. 37-41) királyi címet szerezzen, de vádat emeltek ellene, és a hozzá hasonló beteg, magát istennek tartó császár megfosztotta hatalmától, országától és szülőföldjétől messzire Lugdunumba (Gallia) száműzi örökre.

Heródes trónja üres! Elfoglalhatod! Ítélkezhetsz mások felett, a megszólás, a sárral dobálás hatalma a tied, a megannyi éhes média, vevő a botrányaidra!

De tied lehet a bűnbánó lator ítélete is, mely nem más felé irányult, hanem saját magával nézett szembe, s mely őt szabaddá tette.

Kicsinységed beismerése felemel, szóra bírja az Istent, megbocsájtó jósággal karjaiba vesz!

A vád, a mások elítélése elnémítja a szeretetet, a jóságot.

Isten némán hallgat, nem tárja ki feléd karjait!

Egyedül maradsz, és te magadon beteljesíted az ítéletedet.

Két út áll előttünk! Én többet soha nem ítélkezem!'