Az igazak világossága vígan ég, de a bűnösök lámpása kialszik. A kevélységből csak civódás lesz, de a tanács megfogadásában bölcsesség van.

Példabeszédek könyve 13. fejezet 9-10. verse

Óh, hányszor éreztem már úgy, hogy az igaznak lámpása kialszik, de az, aki a törvénybe ütközik, jól megy sora, annak fénye ragyog. Sok időbe telt (viszonylag) hogy rájöjjek arra, hogy nem szabad összetévesztenem a földieket a mennyeiekkel. Rá kellett arra ébrednem, hogy más, ahogyan azok gondolkoznak, akik Isten nélkül élik az életüket. Mert az Istennél található mérőeszköz másmilyen, mint a világban lévő.

Drága barátaim! A következőkben megnézhetjük, hogy milyen egy kevély ember, és lehetőség szerint vizsgáljuk is meg magunkat! Ritkán használt fogalom a kevélység, napjainkra szinte teljesen kihalt a köznyelvből, ellenben ez a tulajdonság egyre csak erősödik az emberekben. Persze most is úgy beszélek, mintha én magam nem lennék kitéve ennek a veszélynek.   (mert ugye másokról mindig könnyebb beszélni)

A büszkeség elfajulása; míg a büszke ember nagy becset tulajdonít személyes tulajdonságoknak, birtoknak, származásnak, kitüntetésnek, de azért nem néz le szükségképpen másokat, csak a magáét tartja nagyra, esetleg joggal, addig a kevély, főleg másokkal szemben, kiket lenéz, tartja magát nagyra, nagyobbra, mint szabad. A büszke a maga érdemét beszéli; a kevély mások érdemét lenézi. A kevély ember rendesen hiú is, a kevélység az öntudat túltengése.

Édesapám gyakran tanácsolt engem. Sokat beszélgettünk az élet különböző nagy dolgairól. Sokat tanultam tőle, és igyekszem még ma is sokat tanulni tőle is, és másoktól is, akik bölcs tanácsokkal látnak el.

De minden beszélgetés végén édesapám azt mondta: „ez csak egy tanács, azért, mert én egy kicsit hamarabb voltam fiatal, mint te. Ha akarod, megfogadod, ha akarod a saját bőrödön tanulod meg.”

Sok tanácsot kapunk az életben, de sokat nem fogadunk meg. Sokszor megégetjük magunkat pont ezért, sokszor megmenekülünk bizonyos helyzetektől, mert megfogadtuk a tanácsot.

Ma én is szeretnék adni egy tanácsot! Lehet, sokan csak nyugodtan konstatálják majd, hogy jól van fiam, ezen mi már túl vagyunk, de arra szeretnék kérni mindenkit, hogy amikor elindulunk a munkába, vagy miközben mindenki különböző feladatait végzi, keressen mindenki valami olyat, amit eddig még sosem látott, és nem emberkéz alkotta. Ezután osszuk meg valakivel ezt az élményt a nap során. Egész más fényben fognak tündökölni előttünk Isten teremtményei, ha ezekre odafigyelünk!