|
Élt
egyszer egy bölcs ember, akit nagyon szerettek a hazájában az emberek.
Az ország gonosz hercege azonban gyűlölte, mert bizony szemben a
bölccsel nem tudhatta magáénak népe szeretetét. Ezért aztán szüntelenül
azon fáradozott, hogy lejárassa a mestert.
Végül is kidolgozott egy
tervet. Holnap (mondta a herceg)amikor az öreg a piactérre megy, hogy
szóljon az emberekhez,én is ott leszek.
Egy galambot fogok a kezemben
tartani, és azt mondom:
No tudós férfiú, mondd meg nekem, ez a madár,
amit a kezemben tartok, élő vagy holt?
Ha azt mondja, holt, kinyitom
majd a kezemet, és hagyom a madarat elrepülni. Ha azt mondja, élő, akkor
megfojtom a madarat a tenyeremben, és hagyom, hogy holtan essen a
földre.
Mindkét esetben bolonddá teszem a bölcs embert. Eljött a másnap,
és a herceg már ott állt a piactéren, jóval a bölcs megérkezése előtt.
Türelmesen várakozott, és amikor a tudós megjelent és elkezdett
beszélni, a herceg kivette a galambot a kalitkából, és mindenki számára
hallhatóan megszólalt:
Bölcs ember! Szeretnék feltenni neked egy kérdést. Ez a madár,amit a
kezemben tartok, élő-e vagy holt?
A tömeg elcsendesedett, és minden szem
a mester felé fordult.
A bölcs várt egy kicsit, majd először az
emberekre, aztán pedig a hercegre nézett, s végül azt mondta: Az, amit a
kezedben tartasz, olyan amilyenné te teszed.
Így tartod kezedben az életedet is. Bármiféle külső körülmény ellenére is olyan lesz, amilyenné te teszed magadnak.
(haszid tantörténet)
|
Kommentáld!