| |
Volt egyszer egy fogadó, melyet Ezüst Csillagnak hívtak. A tulajdonos
minden tőle telhetőt elkövetett, hogy minél több vendéget csábítván
nyereségessé tegye vállalkozását: a szállás kényelmes volt, a
kiszolgálás szívélyes, és az árak elfogadhatók, de mindhiába.
Kétségbeesésében elhatározta, hogy kikéri egy bölcs tanácsát.
Miután a bölcs végighallgatta bánatos történetét, azt javasolta, hogy változtassa meg a fogadó nevét.
- Az lehetetlen - mondta a fogadós. - Nemzedékek óta Ezüst Csillag a neve, mindig is így ismerték az egész vidéken.
- Nem - állította a bölcs határozottan -, mostantól fogva Öt Harangnak
fogod hívni, a bejárat fölé pedig felakasztasz hat harangot.
- Hat harangot? Ez aztán az abszurdum. Ugyan már minek tenném?
- Csak próbáld ki, és meglátod - mosolygott a bölcs.
Nos, a fogadós megpróbálta. És a következőket tapasztalta. Aki csak
elment a fogadója mellett, mind betért, hogy felhívja egy hibára a
figyelmét, gondolván, hogy előtte még senki más sem vette észre. Bent
azután kellemesen érintette őket a szívélyes kiszolgálás, és ottmaradtak
egy kis felüdülésre, megadván ezzel a fogadósnak azt az anyagi sikert,
amit korábban mindhiába keresett.
Kevés dolog van, amiben nagyobb örömünket leljük, mint a mások hibáinak kijavításában.
Anthony de Mello S. J.
|
Kommentáld!