“Monda pedig az angyal néki: Ne félj Zakariás; mert meghallgattatott a te könyörgésed, és a te feleséged Erzsébet szül néked fiat, és nevezed az ő nevét Jánosnak.

És lészen tenéked örömödre és vigasságodra, és sokan fognak örvendezni az ő születésén;

Mert nagy lészen az Úr előtt, és bort és részegítő italt nem iszik; és betelik Szent Lélekkel még az ő anyjának méhétől fogva.

És az Izrael fiai közül sokakat megtérít az Úrhoz, az ő Istenükhöz.

És ez Ő előtte fog járni az Illés lelkével és erejével, hogy az atyák szívét a fiakhoz térítse, és az engedetleneket az igazak bölcsességére, hogy készítsen az Úrnak tökéletes népet.”

Lk. 1,1-25

Nem szokványos az a cselekménysorozat amelyik a Lukács 1,1-25 ben olvasható.

Egy férfi, név szerint Zakariás arról értesül, hogy nemsokára gyermeke születik. Az esemény különlegességét az adja, hogy minderről Zakariást egy angyal tájékoztatja. Az sem elhanyagolható tény, hogy Zakariás korban igencsak előrehaladott már, valamint a híradáshoz az angyal ígéretet fűz: ’’És lészen tenéked örömödre és vigaszságodra és sokan fognak örvendezni az ő születésén.’’(Lk. 1,14).

Elgondolkodtató számunkra, akik gyermektelen nemzetté váltunk, hogy vajon azért nem vállalnak fiataljaink gyermekeket, mert nem állnak mellettük küldöttek, angelosok, akik jó tanácsot adjanak, jó híreket hozzanak az Örökkévaló Úrtól­­! Vagy a gond az, hogy mi is sokmindent vállalunk, sokféle munkánk, karrierünk, elfoglaltságunk van, és egyszercsak korban előrehaladottak leszünk ?

Lehetséges, hogy a gyermektelen nemzetség megszülői arra gondolnak, hogy a jövendő semmi jót nem hoz, sem számukra sem gyermekük számára, okafogyottá válik az örvendezés, a vígasztalás, az együttlét, a szolgálat, Isten útjainak keresése.

A küldött azt mondja, a gyermek megszületésével megváltozik a társadalom, a nemzet élete. Keresztelő János nagy lészen az Úr előtt, nem fog topzódva élni, be fog telni Szentlélekkel, az atyák szívét a fiakhoz téríti, ’’hogy készítsen az Úrnak tökéletes népet.’’

Zakariás is kételkedik kissé és mi is. Nem tudjuk elhinni, hogy ebből a helyzetből van visszaút, van még számunkra lehetőség, örvendezésünkre és Isten dicsőségére talpra tud állni nemzetünk, templomos népünk…

Zakariás meglátta Isten kegyelmét és nagyságát, a mi küldöttünk maga Krisztus, Jakab apostol szavaival bíztat:

,,Boldog ember az, a ki a kísértésben kitart; mert minekutána megpróbáltatott, elveszi az életnek koronáját, a mit az Úr ígért az őt szeretőknek.”(Jakab 1,12).

Kiss József

Pálfalva

Forrás: refszatmar.eu