Boldogok…(Mt 5:3)
Vajon hány boldog ember él ebben az országban? Hány boldog ember él közöttünk? Te mennyire tartod boldognak önmagad? És mi az oka akármennyire is vagy boldog/boldogtalan?
A közelmúltban olvastam egy mesét a boldogságról. Íme: Egy mesebeli ország öreg királya megbetegedett. Tudós orvosai nem tudtak segíteni rajta.
– Egyetlen gyógyszer létezik csak ez ellen a kór ellen – közölte a királlyal a legöregebb bölcs.
– Ha találnál az országodban egy boldog embert, és annak az ingét magadra öltenéd, meggyógyulnál…
A király fiai nyomban útra is keltek, bejárták a birodalmat, de igazán boldog emberrel nem találkoztak. Fáradtan, csüggedten, reményt vesztve indultak hazafelé. Útjuk sötét erdőn át vezetett. A fák közt pislákoló fényt pillantottak meg. Közelebb érve egy kis kunyhó előtt találták magukat.
– Nem gyönyörű ez az este?! – mondta köszönés helyett a földön ülő férfi. – Olyan boldog vagyok, hogy megélhettem ezt a napot is. Hála legyen Istennek érte…
A királyfiak szíve nagyot dobbant, úgy látszik, mégis találtak egy boldog embert. Elmondták, mi járatban vannak és megkérték, hogy adja nekik az ingét, mert különben meghal az öreg király.
– Szívesen megtenném – mondta a boldog ember –, de ingem nekem még sohasem volt…
Ugye nem kell különösebben megmagyarázni e történetet?
A nap gondolata:
A világ azért énekel, hogy felviduljon, mi pedig azért, mert boldogok vagyunk. (Stewart)/napi ige és gondolat/
Kommentáld!