Boldogok a lelki szegények… (Máté 5:3)
Ismerjük Jézus boldogmondásait. E nyolc boldogmondás egyike sem a külsőségekről szól.
Mert a boldogság nem rajtad kívül van, nem attól leszel boldog, amit megvehetsz, megszerezhetsz, amit magadénak mondhatsz, hanem tudnod kell, hogy a boldogság a szívedben dől el.
A Példabeszédek könyvében azt olvassuk, hogy Minden féltve őrzött dolognál jobban óvd szívedet, mert onnan indul ki az élet! (4:23) A szívünk nemcsak úgy általában az életünk középpontja, bár ezzel is eleget állítunk róla, hanem a boldogságunké is.
Tegyük fel a kérdést, hogy Jézus szerint kik a boldogok? A lelki szegények, a sírók, a szelídek, az irgalmasok, a tiszta szívűek, a békét teremtők, az igazságért üldözöttek, a Jézusért gyalázatot vállalók.
Általában nem így képzeljük el a boldogságot. Amikor a boldogsággal kapcsolatos tévedéseinkről szóltam, akkor említettem, hogy ha valakitől várjuk, óhajtjuk a boldogságot, az tévedés.
Nos, annyiban kiegészíteném ezt a gondolatot, hogy ha embertől várjuk a tartós boldogságot, akkor csalódni fogunk, de ha ez a valaki maga az élő Isten, akkor megtaláltuk az igazi boldogság egyetlen forrását…
A nap gondolata:
Az öröm sötétben is énekel, mint a pacsirta, dicséri Istent a zivatar közepette és magasztalja szent nevét az orkán zúgása között is. (Spurgeon)
Kommentáld!