Tévedünk amikor azt hisszük, hogy valamilyen teljesítmény elérése tartósan boldoggá fog tenni. Hogy miért nem így van, arra nézve hadd mondjam el a következőket:
Miért nem érzünk nagyobb beteljesedést? Rengeteg ember teszi fel ezt a kérdést önmagának. Nem vagyunk boldogok, nem vagyunk elégedettek – valójában nyomorultak vagyunk. Miért?
A szociológus John Brueggemann a „Gazdag, szabad és nyomorult” c. könyvében megosztott egy történetet, ami nagyszerűen illusztrálja, hogy miért. A Mount Everest megmászása az egyik olyan kihívás, amely inspirálja az embereket, hogy valami nagy dolgot vigyenek végbe. Egy csomó ember megpróbálta, bár közel tíz százalékuk belepusztult a kalandba. A csapatok sokan most is a hegyi ösvényen vannak. Az emberek még mindig meg akarják mászni a csúcsot – noha ennek semmi valódi társadalmi értéke nincs.
Néhány évvel korábban az egyik hegymászó, David Sharp, komoly bajba került a hegyen. Nyilvánvaló szüksége 40 hegymászónak jutott tudomására azon a napon, mégis magára hagyták. Meghalt a Mount Everesten, mert nem volt egyetlen hegymászó sem, aki a személyes célját félretette volna, hogy segítsen rajta. Pontosan ez az. Hajtjuk magunkat, hogy többet szerezzünk, hogy többek legyünk, hogy többet tegyünk, így aztán elveszítjük a látásunkat, hogy mi a valóban fontos. Isten azonban nem erre teremtett, nem így „huzalozott” minket.
Az élet nem arról szól, hogy mit alkotsz, mit tudsz, mit teszel. Az élet mindenek felett a szeretetről szól – Isten szeretetéről és egymás szeretetéről. Szerinted?
A nap gondolata:
A boldogság ott kezdődik, hol a többre vágyás szűnik.
Kommentáld!