| |
Egy
ember felkeres egy nagy hírű bölcset, hogy megkérdezze, mi a boldogság
titka. A bölcs egy hatalmas és fényűző palotában él, ahol emberek
garmada keresi fel naponta, hogy választ kapjanak kérdéseikre.
Mikor
hősünk megérkezik, és felteszi a nagy kérdést a boldogságról, a bölcs
ember a temérdek várakozóra és a nehéz kérdésre tekintettel azt
javasolja neki, hogy járja be a palotát és a kertjeit, s mire visszaér,
elvonul az emberek többsége, és meglesz a válasz is.
Ám mielőtt
elbocsátaná egy kis kanalat ad a kezébe, benne két csepp olajjal, amit
magával kell vinnie, és semmi esetre sem lötykölheti ki. A férfi elindul
kezében a kiskanállal, óvatosan egyensúlyozva, bejárja a palotát és a
kerteket, ám szemét le nem veszi a két csepp olajról.
Mikor órák múlva
visszatér a bölcshöz, az megkérdi tőle, mi szépet látott, ám ő semmit
nem tud visszaidézni a sétából, hisz végig a kanálra figyelt. Akkor a
bölcs újra sétálni küldi a két csepp olajjal, de ezúttal a lelkére köti,
hogy figyeljen meg minél több részletet a környezetéből.
A férfi
másodszor is útnak indul, ezúttal megcsodálja a hatalmas, gazdagon
díszitett termeket, a berendezés fényűzését és minden részletre
kiterjedő eleganciáját, az egzotikus kerti növényeket, a kis tavakat, és
a palota varázslatos fekvését. Mikor visszatér, lelkesen számol be
mindarról, amit látott.
A bölcs a kezében tartott kanálra tekint, és
megkérdi, hová lett a két csepp olaj. Emberünk szégyenkezve veszi észre,
hogy mind kilötykölte sétája során. Akkor a bölcs a következőket mondja
neki válaszul: a boldogság titka nem más, mint végigmenni az úton, úgy,
hogy nem mulasztod el a világ csodáit megtapasztalni, de közben nem
feledkezel meg a két csepp olajról sem, amit a kezedben tartasz.
Paulo Coelho: Alkimista c. könyve alapján..
|
Kommentáld!