A gyógykezelés
Az orvos csalódottan rázta meg fejét. Betegén a javulás legkisebb jele
sem látszott. Immár tíz napja, hogy az idős úr semmiféle gyógykezelésre
nem reagál. Teljesen elhagyatottan feküdt a kórházi ágyon, úgy tünt,
ereje sincs már, hogy életéért küzdjön. Elfáradt, beletörődött sorsába.
A következő napon az orvos ismét megrázta a fejét, ám ezúttal az őt ért
meglepetéstől. Az idős úr minden életfunkciója a normális értéket
mutatta. Párnájára támaszkodva ült az ágyon, teljesen visszanyerve
egészséges színét.
- Mi történt Önnel? - kérdezte az orvos. - Tegnap már teljesen feladtuk a
reményt, most pedig minden tökéletesen működik. Mi történt?
Az öregúr mosolyogva bólintott:
- Igaza van, doktor úr, tegnap valami történt: meglátogatott az unokám,
aki azt mondta nekem: "Ó, nagypapa, haza kell jönnöd, gyorsan, mert
elromlott a biciklim".
...
Hit
A nagy esőhiány tikkadtá, szárazzá tette a földeket. A fák fájdalmasan
hullatták megfakult, elsárgult leveleiket. A fű a réteken kiégett. Az
emberek nyugtalanul kémlelték a tiszta , kobaltkék eget.
Mivel mind szárazabb hetek követték egymást, és hónapok óta egy csepp
eső sem esett, a helybéli plébános az eső kegyelméért könyörögve
rendhagyó imaórára hívta az embereket a templom előtti térre.
A teret nagy sokaság töltötte be a megbeszélt órára. Sokan hozták el
magukkal hitüket jelképező tárgyakat: a Bibliát, keresztet és
rózsafüzért.
A plébános végignézett az embereken, és tekintete megállapodott egy kislányon, aki teljes komolysággal ült az első sorban.
A kislány egy piros esernyőt tartott ölében.
Imádkozni annyi, mint esőt kérni. Hinni annyi, mint esernyőt vinni magunkkal.
Kommentáld!