,,Úgy hogy bizvást mondjuk:
Az Úr az én segitségem,nem
félek,ember mit árthat én
nékem?"Zsid.13:6
Mivel Isten soha el nem hagy,
el nem távozik tőlünk,legyünk
elégedettek azzal amink van.
Mivel az Úr a miénk,sohasem
maradunk barát,kincs és otthon nélkül.Töltsön el ez a
bizonyosság azzal az érzéssel
hogy nem élünk az emberektől való függőségben.
Mivel ilyen nagy pártfogónk van,nem kell alázatoskodnunk embertársaink
előtt.Legyünk bátrak a szóllásra,és ne féljünk az ellenérvektől.
Aki Istent féli,annak senki és semmi mástól nem kell félnie.Olyan mély tisz-
teletet kell éreznünk az élő Úr iránt,hogy még a legvadabb fenyegetés se
váltson ki belőlünk nagyobb hatást,mint a szél zúgása.
A z emberek ma sem árthatnak nekünk többet,mint abban a korban,ami-
kor az apostol ezt az igéretet leirta.A kinpad és máglya már nincs divatban
senkit nem égetnek meg hitéért.A tévtanitók gúnyolódásán és dühöskö-
désén pedig ne csodálkozzunk,hiszen a világ emberei nem szerethetik
a tiszta ,mennyei tanitást.
Mit tegyünk tehát? Tűrjük el a világ haragját,nem árthat nekünk.Isten a
segitségünk.Legyünk bátrak,és ha a világ dühöng,ám tegye,mi nem
félünk tőlle.(C.H.Spurgeon:Isten igéreteinek tárháza)
Kommentáld!