Cseppek vagyunk a tengerben.
Sok-sok cseppel együtt. Önmagunkban hamar elvesznénk, felszáradnánk, de sok-sok csepp együtt hatalmas erő.
Vannak cseppek, melyek közelebb állnak hozzánk, minden apró rezdülésük átfut a mi létezésünkön is, magával sodor, s ugyanez történik velük is, ha mi mozdulunk.
Közel vagyunk. Érezzünk egymást. Megbízunk egymásban. Kitárulkozunk, mert tudjuk, hogy kitárulkozhatunk.
Mert barátok vagyunk.
Nem születtünk magányos léleknek és a sorsunk is mindig úgy alakul, hogy vágyainknak, céljainknak megfelelően társakat hoz-visz az életünkben.
Minden egyes ember tükörkép az életedről, hogy hol tartasz a sorsod útján.
Ha gyengébb vagy éppen - mert miért ne lehetnél - segítő erők érkeznek.
Ha erős vagy - mert belül akkor is erős vagy, ha olykor kételkedsz ebben - te nyújtasz segítséget. Ha vidám vagy vigasztalsz, ha szomorú vagy vigaszra lelsz. Így van ez jól.
A cseppek kiegyenlítődnek.
Sosem vagy egyedül. Csak akkor, ha te zárod be az ajtót, de akkor ez a te döntésed. Zárt ablakon, zárt ajtón nem érkezik friss levegő.
Ahhoz, hogy felfrissülj, nyitottnak kell lenned. Persze lehet, hogy a nyitott ajtón-ablakon berepül egy pár nem várt bogár, por, piszok, de ügyes takarító vagy, majd megszabadulsz tőlük.
A friss légáram viszont mindenért kárpótol. Új erő, új szépség, új öröm.
Cseppek vagyunk a tengerben.
Vannak cseppek, melyek mindig velünk vannak. Kinek kevesebb, kinek több csepptestvére van.
Ők a barátok, akik veled vannak jóban-rosszban, szélcsendben vagy nagy viharban. Akik soha nem engedik, hogy messzire sodródj, elvessz, elmerülj.
Akik dörömbölnek a becsukott ajtódon-ablakodon, hogy engedd be az újat, a frisset. Akik húznak, hogy változz a változással, mert ez az élet.
Folytonos áramlat, folytonos mozgás.
Nem kell félned, nem egyedül mozdulsz.
Ha nyitott szívvel jársz, mindig meglátod: sokan mozdulnak veled együtt.
/olyan Márai izű,de nem vagyok biztos benne...kérlek ird meg ha ismered a szerzőt.
Köszönöm./
Kommentáld!