Csicsóka,  a cukorbetegek burgonyája

Vannak olyan zöldségfélék, melyek akár piacon is vásárolhatóak, de mégsem használjuk őket. Ezek közé tartozik a csicsóka is, melynek régies-magyaros elnevezése arra utal, hogy korábban fontos szerepet töltött be a táplálkozásunkban.

Igaz, hogy a szegények eledelének tartották és főleg nyersen fogyasztották. Gyakran nevezik tévesen édesburgonyának, pedig az egy dél-amerikai növény, és egyáltalán nem rokonok. A csicsóka - Helianthus tuberosus - nem a nadragulyafélék, hanem a napraforgófélék családjába tartozik.

A növény Észak-Amerikában honos, így jó ideig nem volt ismert Európában. A feljegyzések szerint az első európai valamikor az 1600-as évek elején kóstolta először meg a csicsókát valahol Észak-Amerika keleti partvidékén, ahol az indiánok nagy mennyiségben termesztették. Néhány éven belül eljutott Franciaországba, ahol az articsókához hasonlónak tartották. Innen aztán lejutott Itáliába is, ahol igen csak átkeresztelték, aminek következtében Európa számos országában a mai napig „jeruzsálemi articsóka” néven ismerik.

A csicsókát 1617-ben már Angliában, 1632-ben pedig Németországban is ismerték. A 18. században a csicsókának egy időre befellegzett, mivel mérgezőnek gondolták, mint a burgonyát is, úgy gondolták terjeszti a leprát. Azonban még a század végén, az Európán átsöprő éhínségek következtében újra felfedezik, mint ami gyorsan és könnyen termeszthető, ráadásul sok energiát tartalmaz. Hasonlóan a reneszánszát élte a növény a II. világháborúban is, mivel sok országban ez volt az egyetlen élelmiszer, amit jegy nélkül lehetett kapni.

A csicsóka a cukorbetegek burgonyája, de javasolt mindenkinek, aki szeretné elkerülni ezt a betegséget. Magas a kálium és a vas tartalma. Az íze kicsit édesebb, mint a burgonyáé, de nagyon kellemes. Lisztérzékenyek is fogyaszthatják.

A növény rosttartalma segít a székrekedéses problémák enyhítésében, valamint inulin tartalma révén kedvez az egészséges bélflóra baktériumai számára, így helyreállíthatja a kóros bélműködést és emésztést, valamint csökkenti a vastagbélrák kockázatát. Speciális összetétele révén segíti a kalcium felszívódását, és ez által véd a csontritkulás ellen. Csökkenti a vérben a zsírok mennyiségét, ezért megakadályozza az érelmeszesedés kialakulását. Feltehetően csökkenti a vér húgysavtartalmát, ezért a köszvényes betegek számára lehet előnyös a fogyasztása.

Tipp! Készítsünk csicsókapürét, burgonya helyett csicsókat alkalmazzunk.

Csicsóka, bélflóránk védelmezője

Valamikor rég, dísznövényként ültettem a kertembe. Akkor, számomra egyetlen érdeme és vonzereje, a hosszú száron növő kedves sárga virágzata volt, amely vázában sokáig díszlik.

Azt tudtam még, hogy közel két méter magasra is megnő, ezért olyan helyet kerestem számára, ahol jól érvényesült ezzel a tulajdonságával.
Amit nem tudtam, abból lett a gond. Szeretem a vegyes virágágyásokat. Hátul magas növények, (pl. csicsóka) aztán közép magasak, és alacsonyak. Különböző levélzettel, virágokkal. Nagyon jól mutattak. Következő tavaszig. Akkor a csicsóka úgy gondolta, ott nő ahol neki tetszik, és nem ott, ahol nekem. Lelki szemeimmel elképzelt szép növény kompozíciómnak ezzel befellegzett. Dühömben felástam az egész helyet, kíméletlenül kiirtottam a csicsókát.

Sajnáltam kidobni, így nem a szemétre került, hanem a kert végében egy félre eső helyre elültettem a kiszedett gumókat. Megfeledkeztem róla, a mérgem is elmúlt, már csak azt vettem észre, hogy a szárak elpusztultak. Levágás után a komposzt lett végső nyughelyük. Mit sem tudtam arról, mi rejtőzik a föld alatt!

Amikor az őszi ásás alkalmával véletlenül kifordítottam a földből, meglepődve láttam mennyi csicsóka gumó fejlődött a nyár során, milyen nagyok és furcsa alakzatúak. Akkor kezdtem alaposabban utánajárni annak, mi is nevelődött az én kertemben.

Megtudtam róla, hogy a világháborúk idején az éhínségtől mentette meg az embereket. A burgonyához hasonló gumóit, akár nyersen, akár főzve vagy sütve lehet fogyasztani. Különleges gyógyhatása van, cukorbetegeknek is ajánlott.

A vastagbél flórája befolyásolja egészségi állapotunkat, mivel a toxikus anyagok tárháza. Ezért fontos emésztőrendszerünk karbantartása, és jelentős szerepet vállal ebben a csicsóka. A méreg anyagok eltávolításával hozzájárul szervezetünk általános működőképességének javításához.

Íze édeskés, egy kicsit a friss dióra emlékeztet. Nyersen hámozva (vagy csak alaposan kefével megtisztítva) is felhasználható, rágcsálható. Saláta készítésekor, citromos vízben kell tartani a felhasználásig, mert könnyen barnul. Semleges íze miatt, illik szinte minden más zöldségféléhez.

Én például almareszelőn szeltem le, és laskára vágott kínai kel, vagy fejes saláta és nyers sárgarépa (szintén lereszelve) társaságában egy joghurtos (aludt tejes, vagy tejfölös) fűszeres öntettel készítettem el.
Az öntet őrölt bors, curry, fokhagyma, olívaolaj, só, pici mustár, pici citromlé vagy ecet, felhasználásával, kevés cukorral készült. A fűszereket és a joghurtot bot mixerrel kevertem simára, és a szeletelt zöldségekre öntöttem, és összekevertem. Jó, ha áll egy kis ideig.

Így történt, hogy mára a csicsóka, a virág váza helyett, a konyha asztalon kapott méltó helyet és érdemet. Ha valaki nem ismeri és szeretné nyersen megkóstolni a csicsókát, javaslom, először kis adaggal kezdje, mivel intenzív bélműködést okoz.

Szerző: Sulyok Józsefné