A történet, amelyet szeretnék elmondani, advent első vasárnapján kezdődött. Az egész úgy történt, hogy Kissné hazatérve kutyájával a szokásos délutáni sétáról, a két emeletet végig lihegve, a kulcsot a zárba helyezve, a kilincsre akasztva egy kék színű csomagocskát talált piros szalaggal átkötve. Bizalmatlanul körültekintett és figyelt, de néma csend. Csak a szomszéd lakásából hallatszott karácsonyi ének. Kovácsék előszedték a karácsonyi lemezeket, és most vasárnapról-vasárnapra azokat hallgatják majd. ,,Érted ezt?" - kérdezte a kutyáját, és nem tudta, mitévő legyen. Vajon rossz viccről van ez?

Ebben a házban minden lehetséges. Jóra nem számíthatott senkitől sem. Nagyék gyermekeiről például sok minden feltételezhető. Vagy a fiatal Péter, akit nemrég az éjjeli nagy lárma miatt jelentett fel, és így akarja magát megbosszulni? A csomagocskáról nem is kellene tudomást vennie, de ha mégis megnézné, hogy mit tartalmaz, úgy talán rájönne, hogy ki a tettes. Ha egy döglött egér van benne, akkor csak Nagyék gyermekei lehettek, ugyanis a macska miatt, amelyet Kissné nem tűrt meg a házban. Kovácsékkal pedig évek óta nagy haragban van, ez valahogy a kukával függött össze. Egy régi történet, amelyet már senki sem tudott volna elmondani, hogy is volt. Nem, sajnos, Kissné ebben a házban nem számíthatott senkitől semmi jóra. A legtöbb szomszéddal még szót sem váltott. Ezek olyan emberek voltak, akikhez nem érdemes leereszkedni.

Mégis levette a csomagocskát a kilincsről, kinyitotta az ajtót, hogy aztán bezárja maga mögött és feltegye a biztonsági láncot is. Levetette kabátját, cipőjét, a kutya pedig a kályha mögé bújt. Elég sok év volt már az asszony mögött, így nem gyötörte a kíváncsiság. A csomagocskát vigyázva az asztalra helyezte, kioldotta a szalagot, majd kihámozta a tartalmát. Előtte volt egy sárga színű gyertya és egy kis fenyőágacska. Ez volt, amire legkevésbé számított. Leült és nézegette a gyertyát.

Vajon ki volt az ajándékozó? Még késő este is erre gondolt. A házból biztosan nem volt senki sem. Talán iskolás gyermekek jöttek, talán egy szociális intézmény figyelmessége, vagy az egyház üdvözlete. De ők biztosan nem burkolták volna magukat homályba. De ki lehetett az?

A második adventi vasárnap is elérkezett, és a kilincsen ismét talált egy piros színű csomagocskát. Ezúttal Kissné mindjárt levette a kilincsről, bezárta ajtaját, és még kabátban, cipőben felnyitotta a csomagocskát. Egy kis sütemény volt a tasakban. Tehát véletlenről nem lehet szó. Hasonló csomagocskát a ház másik ajtóin nem látott még soha. Tehát csakis rá gondoltak. De ki rejtőzik emögött?

Hétfőn Kissné kifigyelte Nagynét a lépcsőházban. Szívélyesen megköszönte az ajándékot, és átadott a gyerekek részére egy tábla csokoládét. Nagyné nem akart tudni sem egy kék, se egy piros színű csomagocskáról. Ez nagyon kínos volt. - ,,De kérem, ennek ellenére fogadja el a csokoládét, és igen sajnálom a macskával történteket!" Kissné hamar eltűnt lakása ajtaja mögött. Akkor csak kovácsék lehettek a szomszédból. Őket azonban már nem volt bátorsága ma megkérdezni. Megvárta a harmadik adventet.

Szokásához híven vasárnap délután kiment a kutyájával az utcára, de hamarabb érkezett vissza, mint általában. Fellihegett a lépcsőkön. Már messziről észrevette a zöld színű csomagocskát. Még ide-oda lengett a kilincsen, tehát nemrég tehették oda.

A házban minden csendes volt, csak Kovácsék lakásából hallatszottak ki karácsonyi dallamok - a békességről. Tehát kovácsék. Tehát ki akartak békülni. Rajta ne múljék! Belátták bűneiket, szenvedtek miatta, és mégis már a harmadik csomagot juttatják el hozzá. Rövid elhatározás után becsöngetett a szomszéd ajtón.

- Csak kellemes adventet akartam kívánni, és mindent nagyon köszönök. - és jelentőségteljes pillantást vetett Kissné a kezében lévő csomagocskára.

- Köszönet? De miért?

Ezek szerint Kovácsék is gyanútlanok voltak. Kovács úr meghívta Kissnét egy csésze kávéra.

- Éppen egy szép zenét hallgattunk. - örült, hogy Kissné kezdeményezte a közeledést.

- Igen, köszönöm - mondta zavartan Kissné. Hamar visszament lakásába, és gyorsan kibontotta a zöld színű csomagocskát, melyből egy kis hímzés esett ki, karácsonyi motívumokkal. Egy keresztöltéses. Kissné, aki maga is szeretett kézimunkázni, tudta ezt az ajándékot értékelni. Ráhelyezte a gyertyát, levette a kabátját, cipőjét, és átment egy doboz bonbonnal a szomszédékhoz. Nem lehet ilyenkor üres kézzel a szomszédba menni.

A negyedik adventig még hat nap volt hátra. De Kissnének nem sikerült a titok nyitjára jutni. Figyelmesen átgondolta összes szomszédját, mindenkinek köszönt abban a reményben, hogy a viszont-köszönésből majd csak rájön, ki az ajándékozó. Mindenki visszaköszönt barátságosan. Nagyék gyermekei kedvesek voltak. Péter bocsánatot kért a múltkori éjjeli zajongásért. Ekkor úgy vélte, hogy tudja végre, hogy ki volt a tettes. Ezért fáradozott a fiú. De Péter sem tudta, hogy miről van szó, csak nézett rá csodálkozva.

A negyedik vasárnap ismét egy csomagocska lepte meg. Aranyos színű papírból egy tarkára lakkozott kis figura került elő.

Közeledett a szenteste. Kissné szívesen megköszönte volna a küldeményeket. De kinek? Azon igyekezett, hogy mindenkihez barátságos legyen, hiszen nem tudhatta, ki az ajándékozó. És amikor szenteste egy zacskó piros alma volt az ajtaja előtt, az volt az érzése, hogy az almákat a házból bárki küldhette. Hisz mindnyájan - a maguk módján - igazán kedves emberek.

Németből: Thomán Ferencné