Az öregség legnagyobb nehézsége az embernek maga az öregség.Az embernek fiatal test való, egészség, szerelem, erő s a jövőre való szomjazás.Mindebből a játék végére kevés marad. Van viszont valami, ami mindennél többet ér. Feltéve, ha valaki jól élt és jól öregedett meg.
Ez a derűs szív.
Ez a legnagyobb adomány, most már látom.
Ha imádkozol semmi mást ne kérj az Istentől, mert nem tudja megadni.
Nem tudja elintézni, hogy ne öregedj meg,ne legyél beteg,ne foggyon az életerőd s főleg hogy a barátaidat, társaidat ne veszítsd el,ne halj meg. De egy dolgot, ha nagyon őszintén lelked mélyéről kéred meg tud adni.
Ez a derűs szív.
Ritka adomány,de mindennél többet ér.
Ezt tapasztalatból tudom.
Nagyanyámban,anyámban,néha nagyon ritkán apámban és sok csodaszámban menő idős embernél tapasztaltam ,hogy másként csillog a szeme, nem felejtett el mosolyogni,s ami a legdöntőbb: külső körülménytől alig-alig függött a lelkiállapotuk. Néha persze mindenki jajgat és úgy sír,hogy fröcsköl szeméből a könny,de a derűs szívű embernél ez csak egy rövidzárlat,átutazás a poklon,kellemetlen,ám szükséges pihenő a gödörben.
Utána hamar kigyullad a belső fénye,talpra áll s vidáman megy tovább.
A derűs szívű ember egészen jól tudja magát érezni az óvóhelyen,háború és gazdasági összeomlás idején.Kórházban ő lesz a betegtársainak mulattatója,a temetőben mások vigasztalója,árvíz idején összeszedi a mekűlőket,kutyákat,macskákat,gyereket,aggokat, s ha közel hajolsz hozzá,döbbenten hallod, miközben evez a szennye árban,fütyörészik.
Honnan jön ez a derű? Nem tudok felelni rá,Sokan hozzák magukkal,s ha az élet nem rontja el őket,halálukig derűsek maradnak.Ezekre mondjuk,hogy jó természetük van.
De vannak, akik jó nevelést kaptak.Ezen azt értem, hogy a szüleik sok derűt és örömet adtak.Megvagyok győződve arról, hogy a legfontosabb, amit kaphatunk anyánktól,az a derű.
Azért nem azt mondom, hogy szeretet,mert azt jó-rossz módon megkapjuk az anyánktól.Nem mindig,de gyakran.Ennek rendszerint még élettani oka is van,a legtöbb anya ha másként nem "hivatalból" is szeret.A maga módján persze.De az,hogy egy nőnek derűs szíve legyen.s mint anya ezt a derűjét sugározza a gyermekére,már nem elvárható,mert ez egy külön adomány,kevesen rendelkeznek vele.
Attól még lehet valaki jó anya, hogy boldogtalan.
De a legnagyobb dolgot az örömöt nem tudja a gyerekének átadni.Sajnos. Ez nem elhatározás kérdése.S főleg nem szerepjátszásé.Nem lehet "mutatni."Vagy van-vagy nincs.De mitől van?Nem tudom látod.Valami nagyon mély tudatalatti meggyőződés ez.Hogy nincs baj.Hogy végül győz a FÉNY. Hogy a sorsunknak-akármilyen pocsék is-értelme van.
Hogy van "megváltás,felébredés,hazatalálás."-hogy ez az egész játék,amit életnek nevezünk,egy boldog Isten teremtése.De ezek csak szavak.A derű előbb van bennünk, mint a szavak.A derű mindezt mutatja.Mélyebben van, mint minden szó és elmélet és vallás és filozófia. Mélyebben, mint a hit. Fura, de így van.A hit nem más, mint a derű ereje.Azért mondom, hogy a "szív derűje", mert a szív mindennek a legközepe,életadó centruma és fönntartója. Manapság erről nem beszélünk-mert a lényegről sohasem esik szó.Válságról,pénzről,depresszióról,tébolyról.gazságról,félelemről beszélünk. Az örömről soha.
A művészet például az örömből születik s örömöt ad.Amelyik nem így működik,az nem igazi művészet.Ezzel szemben az iskolában az irodalmat mint tudományt oktatják,s korán kilúgozzák belőle azt,ami a lényege: az örömöt.
A gyerekek nem szeretnek olvasni. Miért is szeretnének,ha nem vezették rá őket,hjogy ez a legnagyobb gyönyörűség.
A világ legnagyobb írójának Dosztojevszkijnek a hőse azt mondja:
" Kérjetek az Istentől derűs szívet és vidám lelkületet!"
A többi mellékes.

Müller Péter