Nagyok és módfelett csodálatosak azok az igéretek,amelyeket Isten
hagyott számunkra a Szentirásban.Ezeket az igéreteket azonban
szembeállitja a valósággal,miszerint Isten népe még a bűn által
tönkretett földön bolyong.Ebből a tényállásból természetes módon
kérdések merülnek fel.Miért vagyunk még ezen a földön?Miért nem jött el
még Jézus,és miért nem vitt még el oda,ahol helyet készitett számunkra?
A keresztény szájhagyomány megörökitett egy történetet Péter apostol
utolsó éveiről.Értékes tanulságot vonhatunk le belőle.
Azt mondják Péterről,hogy mindig sirva fakadt,amikor kakasszót hallott.
Természetesen mi,akik ismerjük a bibliai történetet,tudjuk,hogy miért.Azt
is mondják róla,hogy gyakran sirt ok nélkül.Egy alkalommal egy fiatal bátor-
kodott megkérdezni az öreg apostolt:,,Péter,miért sirsz olyan gyakran?"
Péter,égő vággyal tekintetében eképpen válaszolt:,,DESIDERIO DOMINI"
Azaz:,,Sóvárgok az én Uram után!"
Ez Isten ma élő népének problémája.Annyi a földi élettel kapcsolatos- ön-
magában nem rossz - dolog után vágyakozik,ahelyett,hogy a Jézus
Krisztussal való személyes kapcsolattal,az általa számunkra készitett
mennyei dolgokkal és helyekkel foglalkoznék.
,,És ha majd elmegyek és helyet készitek néktek,ismét eljövök és magam-
hoz veszlek titeket,hogy ahol én vagyok ti is ott legyetek."Jn.14:3
Nem tudom,hogy e néhány sor felébreszti-e benned a vágyat a mennyei
dolgok iránt,de elképzelem,hogy te és én-és még sokan mások ezen a
földön- visszatérünk az Úr őszinte és biztos igéretéhez,melyet a Szentirás-
ban adott számunkra,és eképpen kiáltunk Krisztushoz:,,Szeretünk
Istenünk,és vágyunk veled lenni!"
Kommentáld!