Don Moen: Uram, annyira távolinak tűnsz.
Ma úgy érzem, mintha millió mérföldre, vagy annál is messzebb lennél. És bár nem vesztettem el hitem, be kell most vallanom, nehéz imádkoznom.
De nem tudom, mit mondjak, és nem tudom, hol kezdjek bele. De ha kegyelmet adsz, teljes szívemből: Énekelni fogok és hálát adni, még legsötétebb időszakaimban, a bánaton és a fájdalmon keresztül is.
Énekelni fogok és hálát adni, felemelem kezeimet, hogy tiszteljelek, mert a Te igéd igaz és éneklek. Uram, oly nehéz meglátnom velem kapcsolatos gondolataidat és terveidet. De bízom benned.
Uram, mert tudom, hogy meghaltál, hogy szabaddá tegyél. De nem tudom, mit mondjak, és nem tudom, hol kezdjek bele. De ha kegyelmet adsz, teljes szívemből: Énekelni fogok és hálát adni, még legsötétebb időszakaimban, a bánaton és a fájdalmon keresztül is.
A kopár hegyoldalban, az a kereszt mit jelent? Sokan azt mondják: a halált – nekem mégis ez ad életet! Jézus tényleg meghalt, de nincs itt vége még:
Harmadnapon feltámadt, Ő mostmár a mennyben él Hiszem, hogy Vele leszünk majd mindenkor, A kristályfényű partokon, arany utcákon. Régi hithősök várnak a célnál,
Hogy térdre hulljunk Isten trónjánál!
Kommentáld!