„Aki nincs velem, az ellenem van. Aki nem velem dolgozik, az ellenem dolgozik.” (Luk 11:23; WBTC)
„Aki nincs velem, ellenem van, és aki nem gyűjt velem, tékozol.” (Protestáns fordítás)
Vannak, akik szeretnek meglapulni. Nem szeretnek döntést hozni.
Különösen mélyre bújnak, ha a hitük megvallásáról van szó. Lehet,
szégyellik, hogy ők keresztények. Csöndben elvannak a suliban, a
munkahelyen, és az égvilágon senki nem tudja róluk, hogy
istentiszteletre járnak. És ha az utcán találkozol egyikükkel, és egy
kicsit hangosabban megkérdezed tőle, hogy
„No, mi volt tegnap nálatok, az imaházban?” Akkor félve körbenéz, és azt mondja:
„Jaj, ne olyan hangosan!
”
Elég a bujkálásból! Vallj színt. Vagy velem, vagy ellenem! Nincs
közte semmi. A senki földjén nem maradhatsz. A hídon – az Isten és a
világ között átívelő hídon – nem lehet házat építeni.
Nem maradhatsz semleges.
„Mit használ ugyanis az embernek, ha az egész világot
megnyeri, lelkében pedig kárt vall? Mert mit adhat az ember váltságdíjul
a lelkéért? Mert ha valaki szégyell engem, és az én beszédeimet e
parázna és bűnös nemzedék előtt, azt az Emberfia is szégyellni fogja,
amikor eljön Atyja dicsőségében a szent angyalokkal." (Márk 8:36-38)
Aki nem gyűjt velem, az tékozol. Eltékozolja életét. Nem érzi jól magát a világban, mert ahhoz túl keresztény.
De nem érzi jól magát az imaházban sem, mert ahhoz meg túl világias gondolkodású, evilágot kedvelő.
A döntés kikerülhetetlen! Válaszd a legjobbat... még ma!
Kommentáld!