2. Ő más

 A házastársam más, mint én. Nemcsak haja, szeme színe, termete más, hanem jelleme, lénye-alaphangja is más. Ezt kell sokszor és bátran elszenvednünk - szeretetben.

Mert bátorság is kell a másik - másságának elfogadásához és sok szeretet - az elismeréséhez.

Ha különösnek hat is itt Selye Jánosnak a stressz-elmélet "atyjának" egy figyelmeztetése, mégis hadd idézzük: "Ha egy teknősbékát olyan gyorsaságra kényszerítünk, mint egy versenylovat, megöljük. De ha a teknősbéka tempójára akarjuk kényszeríteni, azt is épp úgy "elpusztítjuk". - Ez az emberre, a házastársakra is vonatkozik.

Aki azt hangoztatja, hogy szeretné megváltoztatni házastársát, főleg arról árulkodik: szeretné, ha éppen olyan lenne, mint ő. Saját egyénisége kényszerzubbonyába akarja beleerőszakolni. Házastársunkból nem annyira lefaragnunk kell, mint inkább: magunkkal kiegészítenünk. Ez változtatja meg leginkább.

Az első évek alatt tanulgatják a házastársak: egymás életritmusát átvenni vagy megszokni. Határtalanul sok tapintatot, megértést, türelmet igénylő életszakasz ez. Hiszen lehet az egyik korán fekvő, a másik éjjel olvasó.

Az egyik munkabíró, a másik hamar fáradó. Az egyik utazni vágyó, a másik otthon ülő. És így tovább. A kezdeti nehézségek után, s ha szeretik egymást, rendszerint rájönnek a házasfelek, hogy "úgy is lehet", s a különbség: inkább gazdagít.

De ehhez idő is kell. A megszokáshoz is.

 ,,Én sem volnék, ha nem volnál,

ha te hozzám nem hajolnál,

te sem volnál, ha nem volnék,

ha én hozzád nem hajolnék."

(Kányádi Sándor)

3. Másként

 A házastársamra bizonyos dolgok, események másként hatnak, mint rám és az adott helyzetben, körülmények között másként is cselekszik, mint én cselekednék. Ez nem baj. Sőt: kiegészíti, kiegyenlíti, többszínűvé, gazdagabbá teszi a házasságot.

Ádám és Éva, nyári zápor után az ablaknál áll. Kinéznek a sötétedő alkonyatba. Szinte egyszerre szólalnak meg:

- Milyen sáros a kert - mondja Ádám.

-Hogy ragyog az esthajnal csillag - jegyzi meg Éva.

Mindketten valóságot és igazságot láttak meg. Ez: életük többlete. De éppen ezt a kétféleséget kell olykor szeretetben elszenvedniök.

Sőt: megbecsülniök, hiszen ez teszi egységüket érdekessé.

"Mi huszonöt év alatt mindig egyet akartunk és mindenben egyetértettünk" - jelentette ki büszkén ezüstlakodalmán férje mellett a kardos feleség. Mire az asztal végén felmordult egy kapatos vendég. - de unalmas házasság lehetett.

És még van egy út. Egy őszhajú Ádám mondta - boldog házassága titka után érdeklődő pásztorának:

- Sose akartuk egymást legyőzni. Még meggyőzni is ritkán. Hagytuk, hadd győzzön le bennünket a Gazdánk.

Egy kicsit szerettünk volna mindig Rá hasonlítani s ezért egyre inkább hasonlítunk egymásra.

 Le sem vettük a szemünket egymásról, bámultunk arra, ami nélkül

egyikünk sem lenne képes élni: a másikra. (Stephenie Meyer)