(Lukács ev. 10:30-37 nyomán)

Botránkozás ne essék, de majdnem imígyen történt. A hithű pesti ember, aki segítvén segített, ahol tudott, egy szombati napon beült az ő Trabantjába, hogy az Pestről Gödre vezető úton, kertecskéjébe menjen. Elindult, hogy megkapálgassa azt és fáiban, bokraiban gyönyörködjék, amelyek gyümölcsöket teremnek majdan neki.

Elhagyván a Megyeri Csárda házat, az út kanyarulatában, a nagy fa tövében, egy ifjút látott, aki arcán feküdött, rojtos farmer mezében, tépett trikójában. Olybá tűnt neki, mint akit elütöttek és sorsára hagytak.

Az volt ama kanyar, ahol autósok gyakran emberek életét vették, vagy megsebesítvén vérükben hagyták őket.

A pesti samaritánus leállítván Trabantja motorját mentőládikájával az ifjúhoz lépett, hogy sebeit megtisztítsa s azokat bekötözvén kórházba vigye őt. Ám nagy csodálkozással látta, hogy nincsenek vérző sebei. Megérintette annak homlokát, s az ifjú imígyen szóla hozzá:

- Hagyj aludnom - majd ismét behunyta szemeit.

De ama samaritánus unszolására újból kinyitá azokat és elmondá, hogy járt arra már egy pap, kinézett autója ablakán; részegnek gondolván őt - tovább hajtott útján. Így tettek utána sokan mások. Mind békében hagyták őt feküdni a földön.

Ám a pesti samaritánus letérdele mellé, azzal biztatta az ifjút, haza vinné szülői házába. Amikor az hallgatott, tovább kérdezgette sok jó szavakkal bajáról. Mire az megunván annak zaklatását, azt válaszolta neki:

- Minek állanék fel, ha feküdhetek? Minek nyissam ki a szemeimet, amikor a semmit látom velük? Minek mennék haza, amikor észre sem vennék? Minek tegyek valamit, amikor nincs miért?

Majd arra kérte a samaritánust, hagyja őt békén. Ne vegye fel a Trabantjába, hanem menjen az útjára.

Ám az leült mellé és megfogván annak kezét, imígyen beszélt hozzá:

- Kelj fel, mert minden emberből csak egyetlenegy él a Nap alatt. Nem tehetem meg azt, amit neked kell megtenned. Nem szólhatom azt, amit neked kell szólanod. Nem kereshetem meg azt, akihez te küldettél, hogy megbátorítsd őt és elmondd neki, amit én szóltam teneked.

Mire az ifjú ezt kérdezte:

- Hogyan tehetném mindezt, amikor erőtelen vagyok?

A samaritánus pedig azt mondotta neki:

- Ha megmozdulsz, már fel tudsz ülni. Ha felülsz, már fel tudsz állni; ha felállsz, már el tudsz indulni; ha elindulsz és megkeresed, akihez küldettél és át tudod adni az üzenetet, akkor meggyógyul a te lelked és meggyógyul annak a lelke is, míg mindezt megcselekszed. Ezért kelj fel és eképpen cselekedjél.

Az felkelvén felkelt és aképpen cselekedett, amiként megmondatott neki.

(Gyökössy Endre: Mai példázatok c. könyvből)