Erdélyi keresztények: Dr.Gyökössy Endre: CSERÉPEDÉNYEK

Szeretettel köszöntelek keresztény közösségünk honlapján!

http://erdelyikeresztyenek.network.hu Csatlakozz te is a közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 925 fő
  • Képek - 14306 db
  • Videók - 3509 db
  • Blogbejegyzések - 10444 db
  • Fórumtémák - 35 db
  • Linkek - 53 db

Üdvözlettel,
Miclausné Király Erzsébet
Erdélyi keresztények-HATÁROK NÉLKÜL vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Szeretettel köszöntelek keresztény közösségünk honlapján!

http://erdelyikeresztyenek.network.hu Csatlakozz te is a közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 925 fő
  • Képek - 14306 db
  • Videók - 3509 db
  • Blogbejegyzések - 10444 db
  • Fórumtémák - 35 db
  • Linkek - 53 db

Üdvözlettel,
Miclausné Király Erzsébet
Erdélyi keresztények-HATÁROK NÉLKÜL vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Szeretettel köszöntelek keresztény közösségünk honlapján!

http://erdelyikeresztyenek.network.hu Csatlakozz te is a közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 925 fő
  • Képek - 14306 db
  • Videók - 3509 db
  • Blogbejegyzések - 10444 db
  • Fórumtémák - 35 db
  • Linkek - 53 db

Üdvözlettel,
Miclausné Király Erzsébet
Erdélyi keresztények-HATÁROK NÉLKÜL vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Szeretettel köszöntelek keresztény közösségünk honlapján!

http://erdelyikeresztyenek.network.hu Csatlakozz te is a közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 925 fő
  • Képek - 14306 db
  • Videók - 3509 db
  • Blogbejegyzések - 10444 db
  • Fórumtémák - 35 db
  • Linkek - 53 db

Üdvözlettel,
Miclausné Király Erzsébet
Erdélyi keresztények-HATÁROK NÉLKÜL vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Kis türelmet...

Bejelentkezés

 

Add meg az e-mail címed, amellyel regisztráltál. Erre a címre megírjuk, hogy hogyan tudsz új jelszót megadni. Ha nem tudod, hogy melyik címedről regisztráltál, írj nekünk: ugyfelszolgalat@network.hu

 

A jelszavadat elküldtük a megadott email címre.

network.hu

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Szenvedő világban élünk. Szenvednek szegények és gazdagok, kicsinyek és nagyok, fehérek és feketék, hitetlenek és keresztények.

 

Ez utóbbiak szenvedése gyakran több “kérdőjelet” vetnek fel, mint a többiek együttesen. Ha Istent követjük, miért kell szenvednünk?

Dr. Gyökössy Endre, éppen ezekre a nehéz kérdésekre igyekszik választ találni. A gyöngykagyló példájával, ami a szenvedés által termeli ki az igazgyöngyöt, vagy a törékeny cserépedényekbe rejtett kincsek hasonlatával. 

 

“Isten ugyanis, aki ezt mondta: »Sötétségből világosság ragyogjon fel«, ő gyújtott világosságot szívünkben, hogy felragyogjon előttünk Isten dicsőségének ismerete Krisztus arcán. Ez a kincsünk pedig cserépedényben van, hogy ezt a rendkívüli erőt az Istennek tulajdonítsuk, és ne magunknak. Mindenütt szorongatnak minket, de nem szorítanak be, kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe; üldözöttek vagyunk, de nem elhagyottak, letipornak, de nem pusztulunk el. Jézus halálát mindenkor testünkben hordozzuk, hogy Jézus élete is láthatóvá legyen testünkben. Mert életünk folyamán szüntelen a halál révén állunk Jézusért, hogy a Jézus élete is láthatóvá legyen halandó testünkben.” (2Kor 4, 6-11) 

 

Ezt az Igét egy szenvedő ember írta, a szenvedő emberek nevében is, hiszen nem egyes szám első személyben beszél Pál apostol, hanem többes számban. Szinte közhely, hogy olyan világot élünk, amikor a maximális szenvedés lehetősége odáig eljutott, hogy totálisan el tudjuk pusztítani egymást. De azért ne gondoljuk azt, hogy valamikor régebben nem kellett nagyon-nagyon sokat szenvedniük az embereknek. Bizony, kellett. Az élet mindig életveszélyes volt. Kain bunkója óta csak az eszközök változtak, de a módszerek, az ember szíve alig. 

 

Ilyeneket olvastunk: szorongatnak, kétségeskedünk, üldözöttek vagyunk, letipornak… Többes szám, tehát nemcsak őt, hanem munkatársait, szolgatársait mind. Az életveszélyes életben csak az szenved még többet, aki az egymásnak feszülő emberek, közé mer állni; egy-egy jó szóval, szelídséggel, szeretetet felajánlva. Az ütköző emberek még többet szenvednek. Nem véletlen, hogy itt a többes szám. Ám nemcsak szenvedő ember írta ezeket a sorokat szenvedő emberek nevében, hanem egy szenvedni tudó ember írta, szenvedni tudó emberek nevében. Miért merem ezt állítani? Mert az idézetben négyszer olvashatjuk ezt a szavacskát, hogy “de”. Mindenütt szorongatnak minket, de nem szorítanak be. Kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe. Üldözöttek vagyunk, de nem elhagyottak. Letipornak, de nem pusztulunk el. 

 

Régóta van egy kedves szavam, amibe - már így nagyon megőszülve, életem utolsó negyedében - szinte az egész teológiámat össze tudnám foglalni. Ez a szó a MÉGIS. Tulajdonképpen ugyanaz, mint a “de”. Mégis szeretni, mégis újra kezdeni, mégis megbocsátani, mégis indulni, mégis tenni, a jégre búzát vetni, hittel. És mondhatnám a de-k és a mégis-ek sorozatát. Csak az tud így szenvedni, aki valamit tanult Jézustól, amit senki meg nem tanított ezen a fölön, se Buddha, se Zarathusztra, se Mohamed, se a Zend-Aveszta, senki, csak Jézus Krisztus: hogy a szenvedést el lehet fogadni, be lehet építeni, át lehet alakítani, és az átalakított szenvedést föl lehet használni. Ezen a Földön minden nagyszerű dolog az átalakított szenvedésből formálódott, legyen az zenemű, vagy valami más csodálatos alkotás. 

 

Az igazgyöngy titka ez, amelynek puha testébe egy kis kristálydarab a tenger mélyén befészkelődik, a gyöngykagyló körülsírja és abból a könnyből lesz az igazgyöngy. A sas titka pedig az, hogy amikor egy iszonyatos vihar hallatlan magasságban odavágná egy sziklához, Van egy csodálatos mozdulata: szembefordul a viharral, és olyan szögbe állítja be a szárnyait, hogy a sast a vihar ereje emeli a vihar fölé. Ennek a titkát ismeri Pál apostol. Honnan, kitől tanulta? Attól a Valakitől, aki ezt nemcsak tanította. Nem vizsgáztatott belőle, hanem Ő vizsgázott belőle. Ő önmagának adta föl az első leckét. Jézus Krisztus volt ez! 

 

Megdobták sárral, kővel, rossz szóval, izgató kérdéseket tettek föl neki. Elfogta, mint ahogy egy művész a segédjétől elkapja a sarat, és gyönyörű példázatot formált belőle. Vagy egy mondást. Gúnyosan kérdezi valaki tőle: Hát ki az én felebarátom akkor? És ebből születik egy igazgyöngy, az irgalmas szamaritánus története. Mindent átalakít. És a legcsodálatosabb, legdöbbenetesebb, legmegrendítőbb átalakítása magán a kereszten történik, amikor a szenvedését megváltássá alakítja át. Érettünk! Tőle tanulta meg a szenvedés titkát Pál apostol, és azok, akiknek a nevében beszél és azok, akiknek a nevében beszél. 

 

Ám a választott Igénk nemcsak a szenvedésről szól, hanem a gazdagságról is. Egy nagyon gazdag ember ír, a nagyon gazdag emberek nevében. Olyan gazdag ember, aki azt mondja, neki kincse van. De ez a kincs cserépedényekben van, hogy e rendkívüli erő miatt felettébb el ne bizakodjunk, és magunknak ne tulajdonítsuk az Isten Szentlelkének erejét. 

 

Régi héber szokás volt, hogy amikor hallották az ellenséges katonák zörgését-csörgését, az ajtók előtt álló (a kánai menyegző történetéből ismerjük) korsókba és kézmosó edényekbe dobálták az asszonyok ékszereiket, értékeiket. A rómaiak föl is jegyzik, hogy a zsákmányolásnál nagyon kevés ékszert találtak. Pedig ott voltak a kincsek, a korsók mélyén, szinte a szemük előtt - de nem gondolták volna, hogy az értéktelen korsókban keressék azt. Olyan könnyű kis cserépedények voltak ezek, a szegényebbeké még vékonyabb, elég volt egy kicsit belerúgni, egy bottal megütni, és máris csak haszontalan cserép maradt belőle. 

 

És a mi “cserépedényünk”? Egy kis vérrögöcske elég, és már nem vagyunk e földön. Egy kis légbuborék, és elpattan a cserépedény. Autóval egy kis megcsúszás, mint egy kedves öreg barátommal történt nemrégen; már el is temettük. Nagyon törékeny ez a cserépedény. De van-e benne kincs? 

 

Ezt a kincset szabad nekünk őrizni. Szabad megőrizni, majd ama napra. Aki ezt az Igét írta, gazdag ember volt, volt kincse a cserépedényben. tudjuk, hogy ezt a cserépedényt eltörték, Róma határában egy légionárius lecsapta Pál apostol fejét, a régi föliratok szerint. Eltört a cserépedény, de íme a kincs ma is tündököl belőle. 

 

Pál apostol az akkori keresztényüldözések miatt úgy írt, mint aki szüntelen a halál révén állt. A „halál révén” egy régi klasszikus hasonlat, hiszen a görög mitológia szerint a halálnak az alakja egy révész, Kharón. Itt egy görög gondolatot használ föl Pál apostol: Szüntelen a halál révén állunk. 

 

Akkor mindig a halál révén állt, aki nem szégyellte Krisztus nevét kimondani. Bizony, abból a kis seregből, akiknek a nevében ír Pál apostol, majdnem biztos, hogy szinte egyikük sem halt meg természetes halállal. Mert ott éltek a halál révén. Manapság szinte divatos lett a halál-téma. A szex-kérdés már kiment a divatból, most a halált veszik elő. Könyvek tömegei jelennek meg, a tévében beszélnek róla, szép, okos, bölcs dolgokat. Csak egy marad ki belőle: Aki a halált megtörte. Még azok se szólnak róla, akik szólhattak volna, Arról, Aki azt mondta: „Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higgyetek Istenben, és higgyetek énbennem. Az én Atyám házában sok hajlék van, ha nem így volna, megmondtam volna nektek” (Jn14,1-2). 

 

Csak ennyit kellett volna mondani. Hogy van valaki, aki megmondta volna, ha nem volna odaát hely. Hát nem becsapni jött Ő közénk! Így folytatja tovább: „És ha majd elmentem, és helyet készítettem nek­tek, ismét eljövök, és magam mellé veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ott legyetek ti is.” – A VAGYOK odaát is, van. És majd mi is odaát leszünk, ott, ahol Ő van! Nem elég ennyi? De, ennyi elég. Ezt viszont tudni kell, ezt hinni kell, ezt mondani, megvallani kell, bárhol, bármikor. Hogy mi ennek a Valakinek hiszünk, Aki bennünket az örök élet titkára így tanított! 

 

Aki ezt írta - Pál és a társai - szüntelen a halál révén úgy élnek, hogy tudták, ha kell, bemasíroznak a Circus Maximus közepébe, az oroszlánok őrlő fogai közé. És akkor úgy őröltetnek meg, mint szent búza, örök életre. Ők tudták ezt, a halál révén. Valaki azt mondhatná, hogy ma a hívő embernek nem kell a halál révén élni, hiszen ma egyre inkább megbecsülik, még rádióba, a tévébe is meghívják, meg is szólalhat, ha éppen tud vagy mer. Hát, ma már mégis egészen más… 

 

Valóban, nem a halál révén vagyunk, nem. De egy más révén vagyunk, egy nem veszélytelen réven vagyunk! Nem tudom elfelejteni azt a fiatal nőt, aki évekkel ezelőtt zokogott előttem a parókián, és elmondta, hogy vett egy jegyes-oktató könyvecskét, a címe: Életre szólóan szeretni. Aláhúzgálta benne a fontos szavakat: hűség; tisztaság; annak adom magam először, akié vagyok, és az övé leszek holtomig. A könyvecskét a kézitáskájában tartotta, de egyszer kicsúszott onnan, bele a fiókjába. Sokan dolgoztak egy teremben vele együtt, és amíg ő ebédelni volt, a társai kikutatták a fiókját, megtalálták a könyvecskét… amikor visszajött, óriási nevetéssel fogadták, férfiak, nők körülvették, és hahotáztak: Egyikük kezében lobogtatta a füzetet. És gúnyosan nevetve idézték az aláhúzott sorokat, hogy hűség, tisztaság, egy szerelem, egy emberhez örökké… attól kezdve Szűz-Máriának csúfolták (Mária volt a neve). Összetörve mondta: - Hogyan, meddig bírom, nem tudom. Kérdi, imádkozzon velem. - És imádkoztunk. No, ez a történet kivételesen nagyon szépen végződött. Néhány hónap múlva kaptam egy levelet tőle: „Bandi bácsinak elsírtam a bánatomat, hogy gúnyoltak és nagyon nehezen viseltem el. De abban a társaságban, a háttérben meghúzódott egy fiatalember, aki - mivel nagyon csúful megjárta egy lánnyal - elhatározta, hogy nem nősül meg, mert már nincsenek tiszta lányok.” 

 

…A fiatalember tanúja volt, hogy a tisztaságáért gúnyolják Máriát. És három hónap múlva megkérte a kezét. Mert talált egy tiszta lányt! 

 

De nem minden történet végződik ilyen szépen. Mi nem a halál szélén állunk sokszor, hanem a nevetség szélén, a gúny szélén, a kérdőjelek szélén, a megkérdőjelezettség szélén: - Ő kegyes ember? Hívő ember? Imádkozó ember? - Mert a mi „mártírkoronánk” nem töviskoszorú, hanem csörgősipka. Sokszor csörgősipkát kell viselnünk, felemelt fejjel. És hadd kérdezzem meg: vajon nem nehezebb-e sokszor a csörgősipkát viselni?… 

 

Két-három évvel ezelőtt egy római katolikus kolléga szolgált az Attila utcai templomban, és egy döbbenetes mondatot mondott: - Hozok egy üzenetet a protestáns testvéreknek; azt, hogy a mai keresztény embernek az a neve, hogy csak akkor beszéljen, ha kérdezik. Mi csak akkor beszélhetünk ma, ha kérdeznek, de úgy kell élnünk, hogy megkérdezzenek bennünket. 

 

Ez nagyon komoly mondanivaló volt. A mi nevünk, az egyre inkább kigúnyolt, csörgősipkás embereké, az, hogy csak akkor beszélhetünk, ha kérdeznek, de úgy kell élnünk, hogy megkérdezzenek bennünket: - Ki vagy te? Miért vagy ilyen? Mert előfordul, hogy megkérdez minket valaki, de csak a második mérföldön. „Ha ezer lépésre kényszerítenek, menj el kétannyira” (Mt 5, 41). Az első ezer lépés a köteles mérföld, a második mérföld: az lehet beszédes mérföld: - Még mindig jössz velem? Még mindig kísérsz? 

 

Mindez azért van, „hogy a Jézus élete is láthatóvá legyen halandó testünkben”. 

 

Kedves Atyám! Te a ki nem mondott imákat is érted. De olyan jó megszólalni előtted, hiszen a gyermek az Atyja előtt örül, ha megszólalhat. Jó tudnunk, hogy Te a szívben olvasol, és amit nem tudunk, nem mernénk, talán nem is lehetne megfogalmazni, azokat a fi­nom rezgéseket, fájdalmakat, befelé hulló könnyeket, vagy a sikolyokat mind hallod; mindent, ami történt és történik az életünkben. Előtted, van nemcsak a cserépedényünk, de egész lényünk. Áldunk, magasztalunk és dicsőítünk, hogy Veled lehetünk, és hogy Te velünk voltál, Igéd és Lelked által. 

 

Ámen. 

 

/Dr.Gyökössy Endre /

Címkék: dr.gyökössy endre:cserépedények

 

Kommentáld!

Ez egy válasz üzenetére.

mégsem

Hozzászólások

Túrmezei Erzsébet: Átragyog-e rajtunk?

Benéz a nap a templomablakon.
Átragyog a színesruhájú
tizenkét férfialakon.
Tarka foltokat vet a padsorokra,
s a kisfiúra édesanyja mellett.
Az nézi egy ideig álmélkodva
a szép mozaik templomablakot,
a tizenkét sugárzó alakot.
Aztán kérdez, legrosszabbkor talán.
Megkérdi: "Kik azok, édesanyám?"

Tart még az igehirdetés.
Édesanyja csak arra figyel.
S a kis kérdezőt súgva, hirtelen
egyetlen szóval csendesíti el:
"Keresztyének!"
szól az orgona, zeng az ének.

"Gyerekek!" - vetődik fel hittanórán
néhány nap múlva váratlan a kérdés:
"Milyen emberek a keresztyének?
Ki mondja meg nekem?"
S a kis csapat nagy igyekezettel
töri a fejét a feleleten.

Aztán egy kisfiú jelentkezik.
- Tanítója ilyen feleletet
egyhamar újra aligha kap. -
"A keresztyének olyan emberek,
akiken átsüt a nap!"

Milyen gyermeki, igaz felelet!
Lehet-e annál drágább feladat,
minthogy rajtad, rajtam, mindegyikünkön
átsüssön-ragyogjon a Nap?!
Átragyogjon sötét világba,
és beragyogjon sötét szíveket!
Nem, ennél szebb feladat nem lehet!

Kísérjen hát egyre a kérdés
tovatűnő évek alatt:
átragyog-e, átsüt-e rajtad,
átragyog-e rajtam a Nap?!

Válasz

Rádiné Zsuzsa üzente 6 éve

"+... Két-három évvel ezelőtt egy római katolikus kolléga szolgált az Attila utcai templomban, és egy döbbenetes mondatot mondott: - Hozok egy üzenetet a protestáns testvéreknek; azt, hogy a mai keresztény embernek az a neve, hogy csak akkor beszéljen, ha kérdezik. Mi csak akkor beszélhetünk ma, ha kérdeznek, de úgy kell élnünk, hogy megkérdezzenek bennünket....."'

Nagyon jó gondolat, bizony ahogy életünk éljük, azzal bizonyítunk, úgy
hirdetjük az Úr IGÉIT.

Köszönöm Erzsike, szeretettel Zsuzsa

Válasz

Ez történt a közösségben:

Miclausné Király Erzsébet 14 órája új képet töltött fel:

Karacsony_titka_2111038_3877_s

Miclausné Király Erzsébet 14 órája új képet töltött fel:

Amen-089_2111037_5980_s

Miclausné Király Erzsébet írta 14 órája a(z) ADVENTI és KARÁCSONYI versek fórumtémában:

Lukátsi Vilma: Ha szembejön Ádvent idején szembe jön ...

Miclausné Király Erzsébet 14 órája új képet töltött fel:

Ha_szembejon_2111036_2027_s

Miclausné Király Erzsébet írta 14 órája a(z) Ige a mai napra képhez:

Ige_a_mai_napra-307_2111009_7587_s

Urunk, segíts megosztani szeretetedet szavainkkal és ...

Miclausné Király Erzsébet 14 órája új képet töltött fel:

Arpad_imaja_2111034_8209_s

Rádiné Zsuzsa 19 órája új képet töltött fel:

Bedo_gabor_csendes_advent_varakozunk_2111021_2931_s

Miclausné Király Erzsébet írta 20 órája a(z) Sóhajok ,Imádságok fórumtémában:

Uram, köszönöm, hogy felnyitod a szememet, megtanítod,...

Miclausné Király Erzsébet írta 20 órája a(z) Cseri Kálmán ígehirdetései : KEGYELEM HARMATJA fórumtémában:

Mikor jön vissza Jézus? Ezért legyetek ti is készen, mert ...

Szólj hozzá te is!

Impresszum
Network.hu Kft.

E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu