A hársfa egy életen át elkísér bennünket: dobáljuk apró bogyóit, a virágából készített teát kortyoljuk, párunkkal hűsölünk árnyékában...

A germánoknál a hárs szent fa volt: a szerelmesek fája, amely termékenységet és jómódot ad. Emellett támogatja a test mozgékonyságát, meghosszabbítja az életet, és állítólag megfiatalít.

Az ókori füvészkönyvekben, orvosi iratgyűjteményekben a hárs nem szerepel, pedig ma főként gyógyhatása révén ismerjük.

VARIÁCIÓK HÁRSFATEÁRA

NEHEZEN FELSZAKADÓ VÁLADÉKKAL JÁRÓ, ERŐS KÖHÖGÉSRE:

Hozzávalók: 30 g ökörfarkkóró, 20 g hársfavirág, 20 g lándzsás útifűiével, 20 g édeskömény (őrölt), 10 g kankalingyökér és 10 g papsajtlevél

NÁTHA ELLENI TEAKEVERÉK

Hozzávalók: 20 g csipkebogyó, 15 g bodzavirág, 15 g kamilla, 15 g hársfavirág, 10 g szederlevél, 10 g zsályalevél

A teák elkészítése: bő szájú üvegben keverjük össze a felsorolt herbákat, majd 2 evőkanálnyi keveréket 1 liter vízzel forrázzunk le! 15 perc áztatás után szűrjük le, és mézzel ízesítve kortyolgassuk el a nap során!

MEZTELEN TALPPAL...

A jótékony hatás elérése érdekében nem kell mást tennünk, mint felhasználnunk a hársfa gyógyító kisugárzását. Ennek érdekében öt percig öleljünk át egy hársfát úgy, hogy közben homlokunk, mellkasunk és hasunk is érintse a fatörzset. Bal kezünk felfelé, a jobb pedig lefelé mutasson! Azután forduljunk meg, hogy nyakszirtünk, gerincünk és lábunk is érintkezzen a törzzsel! Ha álmatlanság kínozna bennünket, akkor jó időben heveredjünk le a fa mellé, és meztelen talapunkat tegyük a fa törzsére! Tíz percig maradjunk így! FONTOS! A legjobb, ha a fa energiájából nappal töltekezünk, mert esténként ez az energia lesüllyed a gyökerekbe.

MIRE IS JÓ A HÁRS?

A gyógyszerészek orvosi hársnak vagy kő-hársnak nevezik a hárs drogját. Maga a drog flavonoidokat - kvercetint és tilirozidot -, kevés, 0,04-0,08 százaléknyi illóolajat -farnezolt -, nyálkát, cserzőanyagot, valamint cián-glikozidot tartalmaz. ;

Teája mézzel édesítve torokgyulladáskor kiváló köhögéscsillapító: egyszerre köptet és oldja a nyálkát.

Izzasztó hatása miatt a lázcsillapításban sem utolsó.

Gyomorerősítő teák alkotórésze.

Enyhe nyugtató hatása is van.

A hársfavirágból készült tea meghűléskor, köhögés ellen az egyik legrégibb népi gyógyszer.

A náthát sikeresen leküzdhetjük, ha hársfateát iszunk, és egyidejűleg fokozatosan emelkedő hőfokú lábfürdőt veszünk.

A természetgyógyászok felfedezték, hogy igen jó hatású, ha bélbántalmak és hasmenés esetén hársfából égetett, porrá zúzott faszenet veszünk be.

A vastagbél görcsös állapota esetén is segít a hársfaszén.

A népgyógyászat szerint a hárs fontos szerepet tölt be a reumás fájdalmak csillapításában.

A hársfavirágtea fájdalomcsillapító hatását köszvényes panaszok esetében is észlelték már.

Enyhe anyagcsere-aktiváló szer.

„Vizeleterősítőnek", vizelethajtónak szintén használható.

Önállóan is kiváló, ám hatását más gyógynövények fokozzák.

ÍGY GYŰJTSÜNK TEÁT NYÁRON!

Ha hársfavirágot szeretnénk szedni, védett helyen álló fát keressünk! Olyat, ahol a növényt nem érheti por és kipufogógáz sem szennyezheti a virágzatot. Kíméljük a fát, csak a virágját szedjük le, ágait ne törjük, ne vágjuk le! A virágokat röviddel a kinyílásuk után gyűjtsük, mert az első három napon adják a leghatékonyabb teafüvet. Szedés után rögtön és gyorsan szárítsuk meg a virágokat, akár a levegőn, akár 40 fokosra felhevített, nyitott ajtajú sütőben. A „megaszalt" hársfavirágot vágjuk apróra, majd jól záródó edényben, fénytől és nedvességtől védve tároljuk!

TUDTA-E?

A legidősebb hársfát, az angliai Bristol melletti Westonbirt arborétumban kétezer évesre becsülik. Valószínű, hogy ez az adat kissé túlzó, mindenesetre több száz éves kislevelű hársak Európa-szerte akadnak.

A hársfát a fakitermelés során többnyire tűzifának aprítják össze, pedig világos fája szép alapanyaga lehet szobroknak is. A középkorban például hársból Mária-képeket és szentfigurákat faragtak, és „Lignum sacrum-nak", szent fának nevezték.