A szeder (Rubus fruticosus) a rózsafélék (Rosaceae) családjába tartozik, és – egyébként a málnával együtt – a szeder (Rubus) nemzetségbe tartozó, évelő, lombhullató, olykor örökzöld indás cserje gyümölcse. Az ember ősidők óta ismeri és fogyasztja. Leginkább vadon terem, tehát ha találunk egy jó területet, szabadon tömhetjük magunkba a vitamindús fekete bogyókat.
Tápanyagértéke óriási, bár bizonyos források szerint a manapság már nemesített fajtákban nem található annyi ásványi anyag, mint a vadon termőben. Aki sok szedret fogyaszt, annak kisebb az esélye arra, hogy valamilyen népbetegséget (magas vérnyomás, elhízás, cukorbetegség stb.) kapjon. Sokan az egyik legjobb népgyógyászati gyümölcsként tartják számon. Igen magas a nyomelem-tartama, ezenkívül bőségesen találunk benne cukrokat is.
A szeder az antioxidáns vegyületek gazdag tárháza (fenolos anyagok, flavonoid és antociánok), melyek képesek megkötni és közömbösíteni az oxidációs folyamatok során keletkező szabad gyököket. Rendkívüli mértékben képes védeni a szervezetet ezen ártalmakkal szemben. Védelmet nyújthat a húgyutakban lejátszódó, káros szabadgyök-termelő folyamatokban is, mellyel valószínűleg daganatgátló hatást fejt ki. A zavartalan keringés megtartása érdekében fogyasszunk minél többet belőle, mert védi az érfalakat. Külsőleg, hogyha az ereket a gyümölcs levével kezeljük, jobban megőrzik egészséges állapotukat.
Kipróbálhatjuk magas vérnyomás kezelésére is, ami magas káliumtartamával függhet össze. Leve a vérszegénység és a gyermekkori étvágytalanság népi gyógyszere. Fokozza a vérsejtek képződését, illetve szabályozza a menstruációt, ha túl erős. Úgy tartják, hogy erősíti a csontokat és a fogakat, ami magas kalcium- és foszfortartamával függhet össze.
Székely Hírmondó
Kommentáld!