Vizsgára készülő diákoknak érdemes odakészíteni íróasztalukra egy kis „agyfrissítő” rágcsálnivalót, például mazsolát, diót, mogyorót. Ez utóbbi méltatlanul lenézett kincsünk, hiszen energiában, ásványi anyagokban, vitaminokban gazdag.

A mogyoró a mérsékelt éghajlatú területeken jellemző, cserjésekben, erdőszéleken gyakori, parkokban, kertekben is szívesen ültetett egylaki cserje vagy kisebb fa. Nem keverendő össze a szintén mogyoró nevű földimogyoróval, amelynek növénye rendszertanilag nem a diófélék, hanem a hüvelyesek családjához tartozik.

Fehérjékben és zsírokban gazdag, magas energiatartalmú. Számottevő mennyiségű C-, B1-, B2-vitamin és sok értékes ásványi anyag, például kalcium, vas, réz, kálium, magnézium található benne, tehát van alapja annak a hiedelmeknek, hogy a mogyoró (más csonthéjasokkal, például a mandulával, dióbéllel együtt) „agyat frissítő”, a koncentrálóképességet fokozó, egészséges rágcsálnivaló. A szakemberek ajánlása szerint a hetente öt–hat alkalommal fogyasztott maroknyi dió, mogyoró és egyéb magvak segítségével a szív- és érrendszeri betegségek kockázatát jelentősen csökkenthetjük. Termését az élelmiszeripar, a gyógyászat és kozmetikai ipar is felhasználja.

Fogyasztható nyersen, édességekben, süteményekben egyaránt. Mézzel keverve különösen jó hatású erősítőszer, hízókúrákban se feledkezzünk el róla. Olaja étkezési csemegeolaj, salátákban, süteményekben ízesítőként is jó szolgálatot tehet. Ha a tisztított mogyoróbelet megsütve vagy megtörve kevés borban áztatják 3–4 napig, akkor a népi orvoslásban hurutos, náthás betegségek esetén használatos keveréket készíthetnek. Vigyázat, sokan érzékenyek rá, allergizáló hatású!

A mogyoró levelét gyógynövényként is gyűjtik: összehúzó, gyulladáscsökkentő, fertőtlenítő, izzasztó, vizelethajtó és szagtalanító hatású. Epebetegségek, bélhurut, szájüregi gyulladások, sebek, aranyér, visszerek és lábszárfekély ellenes teakeverékek egyik alkotórésze, de ajánlják önállóan is. Teaként, ülőfürdőként, borogatásként is használják.

/Forrás: hazipatika.com /